Bagolyposta - másodszor (3.22)

Megint véget ért egy év (és egy könyv). Az utolsó fejezet a búcsúzkodásról és az új kezdetről szól:

1. jelenet - Lupin professzor irodájában

Piton"véletlenül" elszólta magát, így most már mindenki tudja, hogy Lupin vérfarkas. Ezért a hajdani tekergőnek el kell hagynia a Roxfortot, Harry nagy bánatára. De még előtte visszaadja a fiúnak a tekergők térképét.

     - csokiszelet (első szint, a kinyíló szekrényben)

     - üres tintásüveg (első szint, a kinyíló szekrényben)

     - régi penna (második szint, a bal oldali polcon)

     - hajcsavaró (második szint, az ajtó mellett)

     - extra tartalom (második szint, Lupin) - Remus Lupin

A folytatásért kattintsatok a továbbra!

2. jelenet - Irány London

A vonaton azért még éri egy melepetés a triót. Megérkezik Sirius levele, egy aprócska bagoly által, amit Ronnak szánt, Makesz elvesztése miatt.

     - köpkő (második szint, az asztalon)

     - robbanó bonbon (második szint, az asztalon)

     - tökös derelye (második szint, az ülésen)

     - 1 galleon (második szint, Ron felett a poggyásztartón)

     - Sirius levele (második szint, Harry kezében)

     - Sirius engedélye, amivel Harry ezentúl legálisan látogathatja Roxmortsot (második              szint, az asztalon)

"Kedves Harry!

Remélem, hogy levelemet még hazaérkezésed előtt kézhez kapod. Nem tudom, hogy a nagynénédék hozzá vannak-e szokva a bagolypostához.

Együtt bujkálunk Csikócsőrrel. Nem árulom el, hol, mert megeshet, hogy a levél illetéktelen kezekbe kerül. Van némi kétségem a bagoly megbízhatósága felől, de jobb postást nem találtam, és ez a példány lelkesen vállalta a feladatot.

Gondolom, a dementorok még mindig kutatnak utánam, de itt biztosan nem találnak rám. Azt tervezem, hogy hamarosan megmutatom magam néhány muglinak egy a Roxforttól távol eső helyen – akkor talán megnyugszanak a kedélyek a kastélyban.

Van valami, amit nem említettem Neked rövid találkozásunk alkalmával. Tőlem kaptad a Tűzvillámot.

A megrendelést a Te nevedben küldtem – Csámpás adta fel a bagolypostán –, de a vételárat a Gringotts hétszáztizenegyes széfjéből – a sajátomból – utaltattam át. Kérlek, tekintsd a seprűt utólagos, egybevont ajándéknak keresztapádtól mind a tizenhárom születésnapodra.

Ezúton szeretnék elnézést kérni Tőled, amiért megijesztettelek azon az estén, amikor eljöttél a nagynénédék házából. Akkor készültem útnak indulni észak felé, s előtte még szerettem volna egy pillantást vetni rád. Ne haragudj, hogy megrémítettelek.

Mellékelten küldök egy írást, ami talán hozzájárul ahhoz, hogy következő roxforti éved kellemesebben teljen. Ha szükséged van rám, azonnal értesíts. A baglyod megtalál.

Hamarosan újra írok.

Sirius

Úgy gondoltam, átengedem a kis baglyot Ronnak, elvégre miattam veszítette el a patkányát."

"Én, Sirius Black, Harry Potter keresztapja ezúton engedélyt adok rá, hogy a fent nevezett tanuló hétvégi látogatásokat tegyen Roxmorts faluban."

Mikor minden összeesküszik ellened...

Sziasztok!

Én magam sem hiszem el, hogy ezt kell írnom, és most biztos sokan csalódni fogtok, vagy nem hiszitek el az okokat, de hétvégén megadta magát a laptopom, így ennek hiányában nem tudok új posztokat írni.
Egy van megírva még előre, azt holnap kiteszem, de sajnos megint lesz egy kis csend a blog tájékán.
Borzasztóan sajnálom, higgyétek el, és én lennék a legboldogbabb, ha most azonnal folytathatnám, de sajnos nem megy. (most is kénytelen vagyok telefonról írni, ami nem a legjobb megoldás...)
Szóval egy kis türelmet kérek, és remélhetőleg minél előbb folytathatom...

Time-Turner - Időnyerő

Újdonság J.K. Rowlingtól:

Azzal szemben, ahogy a muglik elképzelik a dolgot, az időutazás még a mágikus világban is igen korlátozott. Magát a folyamatot nagy titkok övezik - a Misztériumügyi Főosztály folyamatosan kutatja -, de úgy tűnik, csak a mágia segítségével lehetséges.

Saul Croaker professzor, aki az egész életét a Misztériumügyi Főosztályon töltötte az idő mágiáját vizsgálva, a következőket mondta:

"A kutatás jelenlegi állása szerint a leghosszabb idő, amennyire valaki visszapörgetheti az időt anélkül, hogy súlyos károkat szenvedne, öt óra. Sokáig nem derült ki, hogy az évek során, akik ennél hosszabb időre mentek vissza, miért nem élték túl az utazást. Ezeknek a kísérleteknek véget vetettek 1889-ben, amikor Eloise Mintumble öt napra 1402-ben ragadt. Most már tudjuk, hogy a teste ötszáz évet öregedett a jelenbe való visszatérésekor, és gyógyíthatatlanul megsérült, így nem sokkal a Szent Mungóba való szállítása után meghalt. Sőt mi több, az alatt az öt nap alatt, amit ott töltött, nagy zavart okozott azoknak az életében, akikkel akkor találkozott: annyira drasztikusan megváltozott az életük, hogy nem kevesebb, mint huszonöt leszármazottjuk tűnt el a jelenből.

A folytatásért kattintsatok a továbbra!

Vissza a régi kerékvágásba

Sziasztok!

A tegnapi nappal a karácsonyi extrák végére értünk, így mától visszatérünk az Azkabani fogolyhoz. Jön még egy új fejezet (az utolsó) és három plusz írás is.

Utána pedig rögtön belevágunk a negyedik könyvbe (ami az én személyes kedvencem), ahol a fejezetek leírásánál (mivel ezt kértétek) már nem csak az elrejtett tárgyak, hanem a különböző animációk is fel lesznek sorolva. Tervezem ugyanezt visszamenőleg, az eddig felkerült fejezetek esetében is megírni, de egyelőre (mivel az időnyerőm sajnos nem működik :() a friss posztokra fogok koncentrálni.

Nem merem megígérni, hogy minden egyes nap lesz friss bejegyzés, de igyekszem minél gyakrabban frissíteni, és nagyon remélem, hogy a kétnapos ütemet minden esetben tudom majd tartani.

Továbbra is várom a javaslatokat, ötleteket, kérdéseket - ha valakinek eszébe jut valami, ne habozzon, írjon! :)

Order of Merlin - Merlin-díj

A Merlin-díjat azok a varázslók és boszorkányok kaphatják meg, akik valami nagy dolgot értek el a varázsvilágban. Három szintje van a díjnak: arany-, ezüst-, és bronz fokozat.

Újdonság J.K. Rowlingtól:

A Merlin díjat (melyre néha M.d.-ként utalnak) a Wizengamot - egy olyan szervezet, mely még a Mágiaügyi Minisztériumnál is régebbi, és manapság a bíróság és parlament funkcióit egyesítve működik - ítélheti oda valakinek. A díj egy szép arany medál zöld (arany fokozat), lila (ezüst fokozat) vagy fehér (bronz fokozat) szalagon.

Az egyik valaha élt leghíresebb varázsló nevét viselő Merlin-díjat a tizenötödik század óta adják oda az arra érdemeseknek. Egy legenda szerint a zöld szalag, amin az arany fokozat medálja lóg, Merlin roxforti házára utal.

Az arany fokozatot "egyedülállóan bátor vagy kimagasló tettért", az ezüst fokozatot "az átlagoson túlmutató eredményért vagy erőfeszítésért", a bronz fokozatot pedig "a tudás növeléséhez való hozzájárulásért" lehet elnyerni.

Ahogy az lenni szokott az ilyen kívánatos díjak esetében, a Merlin-díjat is (különös tekintettel az arany fokozatra) a Mágiaügyi Minisztérium kedvencei kapták meg leggyakrabban - gyakrabban, mint gondolnánk. Azzal senki sem vitatkozott, mikor Dumbledorenak ítélték az arany fokozatot a Grindelwalddal vívott csatája után, de sokan morogtak, mikor Cornelius Caramel saját magát jutalmazta meg egy arany fokozatú Merlin-díjjal karrierjéért, melyet sokan nem tartottak éppen kiválónak. Egy másik kevéssé érdemes arany fokozatú Merlin-díjas Sirius Black nagyapja, Arcturus Black, akiről sokan úgy hitték, megvesztegette a minisztériumot egy szép mennyiségű arannyal, hogy övé lehessen a díj.

Draco Malfoy (karácsonyi extra)

Sziasztok!

Ma egy extra hosszú extrát hoztam nektek :)
Ez a Malfoyról szóló karácsonyi meglepetés kicsit eltér az előzőektől: most nem egy egyedülálló szöveget kaptunk, hanem kiegészítést a már meglévő, Dracoról szóló íráshoz. Az eredeti írást itt megtaláljátok, amit kiegészítettem az új információkkal, így el tudjátok olvasni úgy, ahogy Pottermore-on megjelenik. Aki viszont nem akarja a régi szöveget visszaolvasni, az a továbbra kattintva elolvashatja a karácsony alkalmából kapott írást.

Inferi - Inferiusok

Újdonság J.K. Rowlingtól:

Az inferiusok sötét varázslók által újraélesztett hullák. Szörnyű bábokká válnak, és a szóban forgó sötét varázslók szolgáikká teszik őket. A legnyilvánvalóbb jel, hogy valaki nem egy élő emberrel, hanem egy inferiussal áll szemben, annak ködös, fehér tekintete.

A varázslat, ami újraéleszti az emberi testet, sokkal bonyolultabb, mint azok a bűbájok, melyekkel a mozdulatlan tárgyakat röptetni lehet. Az inferiusokat megátkozhatják úgy, hogy halálosan reagáljanak, ha valaki megzavarja őket, válogatás nélkül öljenek, és bármilyen veszélyes munkát elvégezzenek mesterük kérésére. A varázslat korlátai nyilvánvalóak: az inferiusoknak nincsen agyuk és saját akaratuk, ezért nem tudnak felkészülni a váratlan problémákra. Azonban nagyon sok hasznuk van, hiszen olyan harcosok, akik egyáltalán nem törődnek saját biztonságukkal.

Azok az inferiusok, akikkel Harry és Dumbledore a Félvér hercegben találkozott, életükben többnyire csavargó, hajléktalan muglik voltak, akiket Voldemort első rémuralma alatt ölt meg pontosan ebből a célból; néhányan pedig olyan varázslók és boszorkányok, akik elsőkként "tűntek el nyomtalanul" Voldemort felemelkedése idején.

Sötét mágia védi az inferiusokat, csak tűzzel lehet őket elpusztítani - semmilyen átok nem fog rajtuk. Ezért a mesterük elvarázsolja a lényeket, hogy kerüljék el a tüzet.

J.K. Rowling gondolatai:

Az inferiusok sok dologban hasonlítanak a zombikhoz, akiket azonban Harry világa külön kezel. Jó okaim voltak arra, hogy ne zombikat tegyek meg a horcrux-nyaklánc védelmezőinek. Először is, a zombik nem részesei a brit mondavilágnak; igazából haiti és afrikai mítoszokból származnak. Ugyan tanulnak róluk a diákok a Roxfortban, de arra senki sem számít, hogy a Roxmortsban sétálgatva egyszer csak találkozik eggyel. Másodszor, a zombik a vudu hagyományok szerint nem mások, mint hátramaradt testek, és a varázsló arra használja lelküket, vagy lelkük egy részét, hogy saját magát életben tartsa. Ez összezavarta volna a horcruxról alkotott történetet, és nem akartam még csak sugallni sem, hogy Voldemort a horcruxa őrzésén kívül másra is használja az inferiusokat. Végül, a zombik az elmúlt ötven évben annyi filmben szerepeltek, hogy mindenkiben kialakult már egy kép róluk, ami számomra nem volt túl hasznos. Én is a "Thriller-generáció" része vagyok; számomra a zombik mindig is Michael Jacksont fogják jelenteni vörös bomber dzsekiben.

Az inferius név az "inferus" szóból származik, mely latinul azt jelenti, "alatta", de egyértelműen van egy mellékjelentése, ami arra utal, hogy "kevesebb", mint egy élő ember. Az "Inferi" [angolul ez a szó egyes száma, a többes pedig az "Inferius"] jelentése pedig: alvilág.

Vampires - Vámpírok

Újdonság J.K. Rowlingtól:

Ugyan léteznek vámpírok Harry Potter világában, és a szakirodalomban - melyet Harry és barátai sötét varázslatok kivédésén tanulnak - is megjelennek, mégsem nem játszanak jelentőségteljes szerepet a történetben. A vámpírok mítosza annyira gazdag, és az évek során annyi film és könyv dolgozta ki a történetüket, hogy úgy éreztem, én már keveset tudnék hozzátenni. Ráadásul a vámpírok tradíciója Kelet-Európából származik, én pedig mindig igyekeztem a brit mitológiából és hagyományokból meríteni, amikor Harry ellenfeleit megteremtettem. A futó említések mellett, az egyetlen vámpír, akivel Harry találkozik, az Sanguini a Félvér hercegben Lumpsluck karácsonyi partiján.

De ha visszanézek a korai jegyzeteimre, az egyik legelső szereplőlistán szerepel egy Trocar nevű tantárgy nélküli vámpír tanár. A "Trocar" egy hegyes végű csap, melyet az artériákba szúrtak, hogy lecsapolják vele a vért, szóval úgy gondolom ez egy jó név lenne egy vámpírnak. A karakter kidolgozásán azonban nem gondolkoztam túl sokat, és el is tűnt jegyzeteimből egy idő után.

Néhány éve a rajongók között elterjedt egy olyan elmélet, hogy Piton vámpír. Ugyan az igaz, hogy Piton egészségtelenül sápadt, és néha, a talárja miatt úgy írtam le, mint egy nagy denevért, igazából sosem változott denevérré, sőt, többször találkozhattunk vele a kastélyon kívül napközben is, és sosem tűnt fel egyetlen holttest sem a Roxfortban fognyomokkal a nyakán. Röviden: Piton nem egy újragondolt Trocar.

Potions - Bájitalok

Újdonság J.K. Rowlingtól:

Gyakran kérdezik, hogy egy mugli is képes-e mágikus bájitalt készíteni, ha megkapja a receptet és a megfelelő hozzávalókat. A válasz sajnos az, hogy nem. Mindig szükséges valamiféle pálcamozdulat a bájital elkészítéséhez (ha döglött legyeket és aszfodélosz gyökeret rakunk egy tűz fölött lógó üstbe, semmi más nem eredményez, mint gusztustalan ízű levest, ami ráadásul mérgező is).

Néhány bájital megkétszerezi bizonyos bűbájok és varázslatok hatását, de néhány hatását (például a Százfűlé-főzet és a Felix Felicis) lehetetlen más módon elérni. Általánosságban elmondható, hogy a varázslók és boszorkányok, hogy elérjék kitűzött céljukat, azt az utat részesítik előnyben, amelyik könnyebb számukra, vagy amelyik éppen jobban tetszik nekik.

A bájitalok nem a türelmetleneknek valók, és hatásukat általában egy másik, képzett bájitalkészítő tudja semlegesíteni. A mágiának ez az ága egy bizonyos misztikusságot hordoz magában, és ezért státuszszimbólum is. Emellett van egyfajta sötét vonzata is az ilyen veszélyes anyagok kezelésének. Népszerű elképzelés a bájitalkészítőkről, hogy tűnődő, magukban fortyogó emberek: Piton például tökéletesen megfelel ennek a képnek.

J.K. Rowling gondolatai:

A kémiát szerettem a legkevésbé az iskolában, és olyan hamar abbahagytam, amilyen hamar lehetett. Így mikor azt próbáltam eldönteni, milyen tárgyat tanítson Perselus Piton, Harry főellensége, nem is volt kérdés, hogy ennek a tárgynak a mágikus változata lesz. Ez a tény még furcsábbá teszi, megigézőnek tartottam, ahogy Piton bemutatta a tárgyát ("Tőlem megtanulhatják, hogyan kell dicsőséget forralni, hírnevet a palackba zárni, sőt, halált rejteni a dugó alá..."), láthatólag egy részem ugyanolyan érdekesnek tartja a bájitaltant, mint Piton; és valóban: mindig élveztem, mikor új bájitalokat találtam ki, és hozzávalókat kerestem hozzájuk. Sok hozzávaló, amit Harry használ Piton főzeteihez, létező hozzávalók (vagy egykor azt hitték, léteznek) és valós (vagy egykor valósnak hitt) tulajdonságaik vannak. A boszorkányfűnek például gyógyító tulajdonsága van (gyulladáscsökkentő, de nem javasolnám, hogy kipróbáld magadon); a bezoár valóban egy, az álltatok gyomrából kinyert anyag, és régen valóban úgy hitték, hogy ha valaki olyan vizet iszik, melyben bezoárt helyeztek el, az meggyógyítja a mérgezést.