Hollóhát üdvözlő szöveg

Forrás

Üdvözöllek a Hollóhátban, én Robert Hilliard prefektus vagyok. A címerállatunk a holló, ami olyan helyekre is fel tud repülni, ami mások számára elérhetetlen; a házunk színei a kék és a bronz, a klubhelyiségünk pedig a Hollóhát-torony legtetején található, az elvarázsolt kopogtatóval felszerelt ajtó mögött. A kör alakú klubhelyiség boltíves ablakai a birtokra néznek: a tóra, a Tiltott Rengetegre, a kviddics pályára és a gyógynövénytanos kertekre. Egyik másik háznak sincs ilyen pompás kilátása.

Dicsekvés nélkül mondhatom, hogy ez az a ház, ahol a legokosabb boszorkányok és varázslók élnek. Alapítónk, Hollóháti Hedvig a tanulást minden elé helyezte - és mi is így teszünk. A többi háztól eltérően, akik elrejtik a klubhelyiségük bejáratát, nekünk nincs szükségünk erre. A mi klubhelyiségünk bejárata egy magas, kanyargós lépcsőház tetején található. Az ajtónak nincs kilincse, de van rajt egy holló alakú bronz kopogtató. Amikor megkocogtatod vele az ajtót, a kopogtató feltesz egy kérdést, és ha jól válaszolsz rá, beereszt. Ez az egyszerű 'sorompó' már ezer éve távol tartja azokat, akik nem a Hollóhátba tartoznak.

Néhány elsőéves megijed a kérdésektől, de ne aggódj. A hollóhátasok gyorsan tanulnak, és hamarosan élvezni fogod a kihívásokat, amelyeket az ajtó állít eléd. Nem ritkán találni húsz embert az ajtó előtt állva, amint próbálják kitalálni a napi kérdésre a helyes választ. Így könnyű megismerni  a felsőbb éveseket, és még tanulni is lehet tőlük - habár kissé bosszantó, mikor fenn felejted a kviddics talárodat, és gyorsan be kellene jutnod. Azt javaslom, mindig ellenőrizd háromszor a táskádat, hogy meg van-e mindened, mielőtt elhagyod a Hollóhát-tornyot.

Egy másik szuper dolog a Hollóháttal kapcsolatban, hogy a mi embereink a legegyedibbek - néhányan talán még különcnek is nevezik őket. De a zsenik gyakran túllépik a hétköznapiság határát, és a többi házzal ellentétben mi úgy gondoljuk, megvan a jogotok azt viselni, amit akartok, abban hinni, amiben akartok, és kimondani azt, amit éreztek. Mi nem közösítjük ki azokat, akik más utat járnak; pont ellenkezőleg: mi megbecsüljük őket!

Ha már a különcségnél tartunk: szeretni fogod a házvezetőnket, Filius Flitwick professzort. Az emberek sokszor alábecsülik, mert eléggé apró (mi úgy gondoljuk, részben kobold, de sosem voltunk olyan faragatlanok, hogy megkérdezzük) és magas, kicsit vinnyogó hangja van, de ő a legjobb és legnagyobb tudású ma is élő bűbájtan tanár a földön. Az ajtaja mindig nyitva áll minden hollóhátasnak, legyen szó bármilyen problémáról, és ha igazán magad alatt vagy, előszedi azokat a finom süteményeket, amelyeket egy fémdobozban tart az asztalán, és megtáncoltatja őket. Tulajdonképpen, érdemes úgy tenni, mintha magad alatt lennél, csak hogy láthasd őket jiveolni.

A Hollóhát-ház gazdag történelemmel rendelkezik. A legtöbb kiváló feltaláló a mi házunkban tanult, köztük Perpetua Fancourt, a luneszkóp feltalálója, Laverne de Montmorency, a szerelmi bájitalok úttörője és Ignatia Wildsmith, a Hop-por feltalálója. Híres hollóhátas mágiaügyi miniszter volt Millicent Bagnold, aki akkor volt hatalmon, mikor Harry Potter túlélte a Sötét Nagyúr átkát, és megvédte az ünneplő brit varázslókat és boszorkányokat a következő szavakkal: "Kinyilvánítom az elidegeníthetetlen jogunkat a bulizáshoz." Egy másik miniszter, Lorcan McLaird, briliáns varázsló volt, de leginkább a pálcájából előtörő füstjelekkel szeretett kommunikálni. Nos, ahogy mondtam, különcök is találhatóak közöttünk. Ami azt illeti, az a ház is mi vagyunk, amelyik a világra szabadította Uric-ot, a csodabogarat, aki egy medúzát viselt kalapként. Azóta is rengeteg varázsló-vicc főszereplője.

A három másik házzal való kapcsolatról: nos, a Mardekárról már biztosan hallottál. Nem mind rosszak, de jobban teszed, ha a saját területeden maradsz, amíg meg nem ismered őket. Régre nyúló hagyományaik vannak abban, hogy megtesznek bármit a győzelem érdekében - úgyhogy mindig légy óvatos, főként a kviddics meccseken és a vizsgákon.

A Griffendélesek teljesen rendben vannak. Ha mégis valami rosszat kellene mondanom róluk, azt mondanám, hogy szeretik a feltűnősködést. Továbbá kevésbé toleránsak a különcökkel, mint mi; tulajdonképpen arról ismertek, hogy kinevetik azokat a hollóhátasokat, akik érdeklődnek a levitáció, vagy az ovomancia iránt, ami (ahogy már valószínűleg tudod) egyfajta jóslás, tojások segítségével. A griffendélesekben nincs meg a mi intellektuális kíváncsiságunk; nekünk nincs problémánk azzal, ha a napjaidat a klubhelyiség sarkában töltöd és előrejelzéseket készítesz az alapján, hogy a feltört tojásból hogy esik ki a tojássárgája. Igazából, valószínűleg találsz is néhány embert, aki segít neked.

Ami a Hugrabugot illeti, senki sem mondhatja, hogy nem barátságos emberek. Sőt, ők az egyik legbarátságosabbak az iskolában. Maradjunk annyiban, hogy nem kell aggódnod miattuk, mikor eljön a verseny vagy a vizsgák ideje.

Azt hiszem, körülbelül ennyi. Ó, igen, a házunk szelleme a Szürke Hölgy. Az iskola többi része azt gondolja, hogy ő sosem szólal meg, de a hollóhátasokkal igenis beszél. Különösen nagy segítség tud lenni, ha eltévedsz, vagy elhagysz valamit.

Biztos vagyok benne, hogy remek éjszakád lesz. A hálószobáink a főtoronytól külön, tornyocskákban helyezkednek el; a baldachinos ágyak égkék selyemhuzatos pehelypaplannal vannak beborítva, és a szél csendes játéka az ablakokon túl nagyon nyugtató.

És még egyszer: gratulálunk, most már a legokosabb, legfurább és legérdekesebb roxforti ház tagja vagy.

Forrás