2014. június 29., vasárnap

Wand Woods - Pálcakészítéshez használt fafajták 1. rész

A következő leírások a különböző fafajták erejéről és tulajdonságairól a széles körben elismert, a világ legjobb pálcakészítőjének tartott Mr Garrick Ollivander hosszú karrierje során összegyűjtött feljegyzéseiből származik. Ahogy majd látható lesz, Mr Ollivander hisz benne, hogy a pálcafáknak majdnem emberi erejük van az észleléshez.

Mr Ollivander a következőkkel vezeti be a pálcafákról szóló jegyzeteit:
"Minden pálca egyedi, és a karaktere az anyagát adó fától, illetve mágikus lénytől függ. Továbbá minden egyes pálca, attól a pillanattól kezdve, hogy megtalálja az ideális tulajdonosát, tanul tőle, de tanít is. Ebből következik, hogy amit látni fogsz, azok csak általános jegyzetek azokról fafajtákról, amelyekkel a legjobban szeretek dolgozni, és nem szabad úgy felfogni, mint leírást egy-egy adott pálcához.

Csak a fák kisebbsége tud minőségi alapanyagot termelni a pálcakészítéshez (ugyanúgy, ahogy az emberek kisebbsége képes csak a varázslásra). Hosszú évek gyakorlata mondja csak meg, hogy melyiknek van meg ez az adottsága, habár megkönnyíti a munkát, ha egy bólintér befészkeli magát a fára, mert ők sosem költöznek mondén fákra. A következő jegyzeteket a különböző pálcafákról kiindulópontnak kell tekinteni, mert a pálcakészítés tudománya egy életen át tartó tanulás, és én is folytatni fogom a tanulmányozásukat, ahányszor csak új pálcát készítek, vagy adok el." 

Akác (Acacia)
Az akácfa egy nagyon szokatlan pálcafa, amelyet trükkös pálcák készítéséhez használok, amelyek a tulajdonosukon kívül senki másnak nem engedelmeskednek, és csak a legszerencsésebbek előtt fedik fel valódi teljesítményüket. Az érzékenységük miatt nagyon nehéz tulajdonost találni nekik, ezért csak egy kis készletet tartok belőlük azoknak a boszorkányoknak és varázslóknak, akik elég kifinomultak az akáchoz, mert ez a fa nem passzol a hangos és nagy füsttel járó varázslatokhoz. Ha jól választjuk ki a pálcát és a tulajdonost, az akác bármekkora erejű varázslatot képes végrehajtani; habár gyakran lebecsülik a sajátos vérmérséklete miatt.

Éger (Alder)
Az éger egy ellenszegülő fafajta, én mégis azt figyeltem meg, hogy a tulajdonosa nem makacs vagy csökönyös, inkább gyakran segítőkész, megfontolt és szeretetre méltó. Habár a legtöbb pálcafa saját magához hasonló karaktert választ, mert azt tudja a legjobban szolgálni, az éger szokatlanul olyan természetet keres, ami, ha nem is teljesen ellentétben áll a sajátjával, de legalábbis más típusú. Ha egy éger pálca jó helyen köt ki, nagyszerű és hű segítőtárssá válik. Az összes pálca közül az éger a legjobb a nonverbális varázslatok elvégzéséhez; innen származik a hírneve is, miszerint csupán a legkiválóbb varázslókhoz és boszorkányokhoz illik.


A tovább mögött folytatódik!

2014. június 26., csütörtök

Wand Cores - Pálca-magok

A következő leírások Mr Garrick Ollivander által legtöbbször használt pálca-magok erejéről és tulajdonságairól a saját jegyzeteiből származnak.

Karrierem elején, ahogy apámat figyeltem, amint olyan gyengébb minőségű pálca-magokkal küzd mint egy kelpi haja, elhatároztam, hogy megkeresem a legjobb magokat, és csakis azokkal fogok dolgozni, mikor eljön az én időm, hogy átvegyem a családi vállalkozást. És pontosan ezt tettem. Rengeteg kísérletezés és kutatás után arra a következtetésre jutottam, hogy csupán három olyan anyag van, amely azt a minőséget képviseli, amihez boldogan adom az Ollivander nevet: az unikornisszőr, a sárkányszívizomhúr és a főnixtoll. Mindegyik drága és ritka anyag, és mindegyiknek megvannak a saját tulajdonságai. A következő sorok a kutatásaim eredményeinek rövid összefoglalását tartalmazzák a három Páratlan Magról. Az olvasónak nem szabad elfelejtenie, hogy minden pálca egy egyedülálló kompozíció a fájával, a magjával, és a tulajdonos tapasztalataival illetve természetével együtt; ezek ellensúlyozhatják, vagy erősíthetik egymást; tehát ez csak egy általános összefoglaló egy mérhetetlenül összetett témáról.

Unikornis
Az unikornisszőr általában a legkiegyensúlyozottabb mágiát produkálja, és működésére nemigen jellemző a hullámzás vagy a leblokkolás. Az unikornisszőrt tartalmazó pálcákat a legnehezebb a Sötét Tanok felé fordítani. Ők a leghűségesebb pálcák mind közül, és rendszerint erős összeköttetésben maradnak az eredeti tulajdonosukkal, attól függetlenül, hogy az egy kiváló varázsló vagy boszorkány volt-e.
Apró hátránya az unikornisszőrnek, hogy nem vele készíthető a legerősebb pálca (habár ezt a pálca fája kompenzálhatja) és hajlamosak a búskomorságra, ha rosszul vannak kezelve; ez azt jelenti, hogy a szőr "meghalhat", és ki kell cserélni.

Sárkány
A sárkányszívizomhúrral rendelkező pálcák a legerőteljesebbek, és ezek képesek a legszínpompásabb varázslatokra. A sárkány-pálcák sokkal gyorsabban tanulnak a többinél. A hűségük megváltozhat, amennyiben elnyerik őket az eredeti mesterüktől, de mindig erősen kötődnek a jelenlegi tulajdonosukhoz.
A sárkány-pálcákat a legkönnyebb Sötétté változtatni, de maguktól sosem indulnak el ezen az úton. A három mag közül ez vonzza a legjobban a baleseteket, valamiféleképp temperamentumos lesz tőle a pálca.

Főnix
Ez a legritkább a magok között. A főnixtoll a legkülönfélébb varázslatokra képes, de sokkal tovább tart, míg ezt megmutatkozik, mint a két másik mag esetében. Ők a legkezdeményezőbbek, sőt, néha a saját szakállukra cselekednek - ez egy olyan tulajdonság, amit a varázslók és boszorkányok nem igazán szeretnek.
A főnixtoll-pálcák a legválogatósabbak amikor tulajdonost kell választani, és ez a toll származásának köszönhető - a főnix a legfüggetlenebb állat a világon. Ezeket a pálcákat a legnehezebb megszelídíteni, és a személyiségünkre formálni, a hűségüket pedig általában nehéz elnyerni.

2014. június 23., hétfő

Wand Lengths & Flexibility - Pálcák hosszúsága és rugalmassága

A következő jegyzetek a pálcák hosszúságáról és rugalmasságáról Mr. Garrick Ollivander pálcakészítő saját feljegyzéseiből származnak.

Sok pálcakészítő a leendő tulajdonos magassága alapján méri ki a pálca hosszúságát, és nem vesz figyelembe egyéb, meghatározó tényezőket. Tapasztalataim szerint a hosszabb pálcák tartozhatnak magas varázslókhoz, de társulhatnak nagy személyiséghez is, vagy olyanokhoz, akikre kiterjedt és drámai mágiahasználat jellemző. Az elegánsabb pálcák az ízléses, kifinomult varázslást részesítik előnyben. Ennek ellenére semmi ok arra, hogy egyes társításokat elkülönítsünk egymástól, és a kompozíció erősségét, amit pálca fája, magja és rugalmassága ad, ellensúlyozhatja, vagy emelheti  a hosszúsága.

A legtöbb pálca hossza kilenc és tizennégy hüvelyk közé esik. Bár adtam már el néhány különösen rövid (nyolc vagy kevesebb hüvelykes) és különösen hosszú (tizenöt vagy több hüvelykes) pálcákat, ezek rendkívül ritkák. Az utóbbi esetben a fizikai adottságok követelték meg az extrém hosszúságú pálcát. A rendellenesen rövid pálcák pedig gyakran választanak olyan varázslót, akikből "hiányzik" valami, például fizikailag alul-méretezettek (sok alacsony boszorkányt és varázslót választott már ki hosszabb pálca).

A pálcák rugalmassága vagy merevsége megmutatja az alkalmazkodóképesség fokát a pálca és a tulajdonos között - habár, újra hangsúlyoznám, hogy ezek a tulajdonságokat nem szabadna a pálca fájától, magjától és hosszúságtól külön tekinteni, sem a tulajdonos élettapasztalatától és a varázslási stílusától, mert ezek együtt teszik egyedivé a pálcákat.

2014. június 21., szombat

Mr. Ollivander

Forrás
Az Ollivander-családot már nagyon régóta kötik össze a rejtélyes pálcamágia területével. Azt mondják, a név azt jelenti, "az ő tulajdonában van az olíva-pálca", ami arra enged következtetni, hogy az első Ollivander valamely mediterrán országból érkezett Nagy-Britanniába (az olajbogyó fák nem honosak Angliában). Maga Ollivander úr úgy gondolja, hogy elődei - akik érkezésük után boltot nyitottak, és az ókori brit varázslóknak pálcákat árultak, mert a saját pálcáik felépítése nyers, működése pedig megbízhatatlan volt - még a rómaiakkal érkeztek az országba.

Ollivander úr vitathatatlanul a legjobb pálcakészítő a világon, és rengeteg külföldi utazik Londonba, hogy Ollivandertől vegyen pálcát, és ne saját országuk pálcakészítőitől. Ollivander úr a családi üzletben nőtt fel, és már korán megmutatta, mennyire tehetséges. Emellett megvoltak az ambíciói, hogy úgy használja fel a magokat és a fafajtákat, ahogy eddig még senki, és már fiatalabb korában megvolt benne a fanatikus elhatározás, amivel az ideális varázspálcát kereste.

Ollivander úr vállalkozása előtt a varázslók rengeteg különböző pálcamagot használtak. A vásárlók gyakran olyan mágikus anyaggal jelentek meg a pálcakészítők előtt, amihez kötődtek, vagy amit örököltek, esetleg amire a családjuk esküdött (például Fleur Delacour pálcájának a magja). Ezzel szemben Ollivander ragaszkodott hozzá, hogy a legjobb pálcamag sosem a kedvenc kneazle dobozba zárt bajsza (vagy egy szál abból a boszorkányfűből, ami egyszer megmentette a varázsló apját a mérgezéstől, vagy egy kelpi sörénye, amivel a skóciai nyaralás során találkoztak) a vásárló kedvenc fafajtájába zárva. Úgy hitte, a legjobb pálcák magja valamiféle rendkívül erős mágikus anyag, amit kitűnően körbezár a nagy körültekintéssel kiválasztott pálcafa, és az eredmény passzol a végső tulajdonoshoz, akihez a pálca maga a legjobban vonzódik. A kezdetekben nagy ellenállás mutatkozott ezzel a forradalmi elgondolással szemben, de gyorsan egyértelművé vált, hogy Ollivader pálcái az összes eddig készített pálca felett állnak. A módszerei, amelyekkel pálcafákat, és magokat keresett, és ahogy társította őket egymáshoz, valamint az ideális tulajdonoshoz, szigorúan őrzött titkok voltak, amelyeket a versenytársak nagy erővel próbáltak kideríteni.

2014. június 18., szerda

Clothing - A varázslók öltözködése

Azokat a varázslókat, akik muglik között élnek, arról lehet könnyen felismerni, hogy zöld és lila színű ruhákban járnak; gyakran még együtt is felveszik ezeket a színeket. De ez nem több, mint egy íratlan szabály, senkinek sem kötelező ehhez illeszteni az öltözködését. A varázslóvilág rengeteg tagja hordja a kedvenc színét, mikor muglik között tartózkodik, vagy a fekete színt adoptálják az öltözködésükbe, hiszen ez egy rendkívül praktikus szín, főleg, ha éjszaka utazik az ember. 

A Nemzetközi Titkossági Törvény tisztán megfogalmazta a boszorkányok és varázslók muglik közti öltözködésére vonatkozó irányvonalakat:

Amikor a varázslók és boszorkányok muglikkal vegyülnek, kötelesek a mugli öltözködési szokásokat adoptálni, és úgy öltözködni, hogy  ruhák a lehető legjobban illeszkedjenek az aktuális divathoz. Az öltözködés legyen az éghajlatnak, a földrajzi elhelyezkedésnek és az alkalomnak megfelelő. Az ön-változtató vagy ön-igazító ruhák nem viselhetőek muglik előtt.

Azonban hiába az egyértelmű utasítások, az öltözködés-vétség a leggyakoribb kihágás a Titkossági Törvény megalkotása óta. Általában a fiatalabb generációk mindig többet tudnak a mugli kultúráról; gyerekként szabadon vegyülhetnek mugli társaikkal; később, mikor megkezdik mágikus karrierjüket, sokkal nehezebbé válik a mugli öltözködési szokások nyomon követése, és az ahhoz való igazodás. Legtöbbször az öregebb varázslók és boszorkányok számára reménytelen, hogy kövessék a gyorsan változó mugli világot; vesznek fiatalkorukban egy bizarr nadrágot, és fel vannak háborodva, ha ötven év múlva beidézi őket a Wizengamot, mert törvényt szegtek azzal, hogy abban jelentek meg egy mugli temetésen.

De a Mágiaügyi Minisztérium nem mindig ilyen szigorú. Például egynapos amnesztiát rendeltek el, mikor elterjedt a hír, hogy Voldemort nagyúr eltűnt, Harry Potter pedig túlélte a gyilkos átkot. Nagy volt az izgalom, mikor boszorkányok és varázslók jelentek meg az utcákon a hagyományos öltözeteikben - sokan azért, mert elfeledkeztek a törvényről, sokan pedig az ünneplés jeleként viselték.

Néhány tagja a varázslótársadalomnak próbálta kijárni, hogy eltöröljék az öltözködésről szóló záradékot a Titkossági Törvényben. A Szabad Levegő Teljesen Felszabadít mozgalom (elnök: Archie Aymslowe) meg volt győződve róla, hogy a mugli nadrág "elzárja a mágia áramlásának útját", és ragaszkodtak hozzá, hogy a köpenyeiket nyilvános helyeken is hordják, nem törődve a többszöri figyelmeztetésekkel és büntetésekkel. (Azóta úgy tűnik, hogy a muglik egyes csoportjai átvették ezt a viseletet). Még szokatlanabb, hogy a varázslók szabadon ötvözték a muglik különböző kultúráihoz tartozó ruhadarabokat; például abroncsszoknyát vettek fel sombreróval és futball cipővel.

A varázsló-ruhatár mindig is kívül esett a divaton, de néhány apró igazításon azért átment. A hagyományos varázsló-öltözet egy sima köpeny (és egy hegyes kalap), és mindig ezt viselik hivatalos eseményeken, ünnepeken, pl. keresztelők, esküvők, temetések. A nők ruhájának hosszúnak kell lennie. Úgy tűnhet, hogy az öltözködési szokások megragadtak egy bizonyos szinten, és nem mozdultak előre a 17. század óta, amikor bujkálásra kényszerültek a boszorkányok és varázslók. Ez a nosztalgikus ragaszkodás a divatjamúlt ruhadarabokhoz a régi időkbe való kapaszkodásra vezethető vissza, illetve arra, hogy büszkék a kultúrájukra.

Azonban napról napra egyre többen hordanak mugli viseletet (még azok is, akik egyébként utálják a muglikat), hiszen az sokkal praktikusabb a köpenyekhez képest. A mugli-ellenesek azzal próbálják felsőbbrendűségüket kifejezni, hogy olyan piperkőc stílusban öltözködnek, amely már rég kiment a divatból.

2014. június 17., kedd

Az Abszol út (1.5)


Az ötödik fejezet igen izgalmasra sikerült. Három jelenetből áll, és rengeteg új információt tartalmaz!



1. jelenet - Megérkezés az Abszol útra

Az első jelenetben az Abszol utat látjuk, és messziről Harryt, Hagrid társaságában, amint a Gringotts felé közelítenek.

   - Bogoly Bertie-féle mindenízű drazsé - epres és mogyoróvajas-jégkrém ízű (második szint, az utca közepén)
     - 1 galleon (második szint, a drazsé mellett)
     - extra tartalom (második szint, bal oldalon a 4. ház) - Clothing (A varázslók öltözködése)
     - jelvény - Exploler (Felfedező)



2. jelenet - Harry és Hagrid a Gringottsban

Ebben a jelenetben már a Gringottsban vagyunk, és kapunk egy rövid részletet a könyvből.

     - csokibéka kártya -  Oswald  Beamish (második szint, a pult mellett a földön)
     - Harry zsebében: a bevásárló lista

"- 'reggelt - szólított meg Hagrid egy szabad koboldot. - Azért jöttünk, hogy kivegyünk egy kis suskát Harry Potter széfjéből.
- Láthatnám a kulcsot, uram?
- Persze. Itt kell lennie valahol. - Hagrid elkezdte kiüríteni zsebeit, s tartalmukat jobb híján a pultra rakodta. Mikor egy marék kutyakekszet szórt a főkönyvre, a kobold összeráncolta az orrát. Harry eközben a szomszéd koboldot figyelte, aki épp egy rakás brikettméretű piros rubinkövet mért le.
- Megvan! - Hagrid felmutatott egy apró aranykulcsot.
A kobold megvizsgálta.
- Úgy látom, ez rendben van.
- És még hoztam egy levelet is Dumbledore professzortól - folytatta fontoskodva Hagrid. Még amellét is kidüllesztette hozzá. - A Tudjamiről volna szó, ami a hétszáztizenhármas széfben van.
A kobold figyelmesen elolvasta a levelet.
- Rendben - bólintott végül, és visszaadta Hagridnak az írást. - Egy munkatársam lekíséri önöket a széfekhez. Ampók!"



3. jelenet - Ollivanders

Itt pedig megérkeztünk Ollivanderhez, ahol rengeteg információt kapunk a pálcákról.

     - drazsé - olíva-ízű (a szék lábánál)
     - 1 galleon (Harry bal karjánál lévő polcon egy dobozban)
     - extra tartalom - Ollivander
     - extra tartalom (a széken az alsó doboz) - Wand Lenghts and Flexibility (Pálcák hosszúsága és rugalmassága)
     - extra tartalom (jobb oldalon, a 4. polcon, a középső barnás doboz) - Wand Woods (Pálcakészítéshez használt fafajták)
     - extra tartalom (bal oldalon, Harry feje felett lévő polcon a sok apró fekete dobozok között) - Wand Cores (Pálca-magok)

2014. június 15., vasárnap

Ghost Plots - "Szellem-történetek"

J. K. Rowling gondolatai:

Ez egy saját kifejezés, aminek semmi köze a halottakról szóló történetekhez. (ghost = szellem)

A tizenhét év alatt, amíg elterveztem, majd megírtam a hét Harry Potter könyvet (nem beszélve A kviddics évszázadairól, a Legendás állatok és megfigyelésükről, valamint a Bogar bárd meséiről), rengeteg olyan információt találtam ki a mágikus világról, amelyek sosem kerültek bele a könyvekbe. Szerettem tudni ezeket a dolgokat (ami szerencsés volt, mert a képzeletem sosem hagyta abba az újabb részletek kitalálását) és gyakran, amikor szükségem volt egy mellékes részletre, az már készen is volt, hiszen megvolt a fejemben az egész háttér.

Továbbá sokszor kaptam magam azon, hogy háttértörténetet találok ki különböző másodlagos (vagy harmadlagos) szereplőknek, amelyek teljesen feleslegesek a történetet tekintve. Többször előfordult, hogy kidolgoztam egy háttértörténetet egy szereplőnek, ami aztán áldozatul esett a nagyobb történéseknek. Ezeket mind "szellem-történetek"-nek hívom. És nekem ezek ugyanolyan valóságosnak tűnnek, mint a végső verzió. Alkalmanként, amikor az olvasóimmal beszélek, megemlítek egy-egy szellem-történetet; ilyenkor végigfut az arcukon a döbbenet, és azt kérdezik maguktól, hogy vajon átugrottak húsz oldalt a könyvben? Ezúton is bocsánatot kérek azoktól, akiket ilyenformán véletlenül elbizonytalanítottam; a probléma - szó szerint - a fejemben van.

2014. június 14., szombat

A háztájőrző (1.4)


Ez a fejezet is két jelenetből áll. 


1. jelenet - Hagrid megérkezik

Itt látjuk megérkezni Hagridot, és kapunk egy extra tartalmat is, valamint a narrátor elmond néhány sort a könyvből.

     - gyertya (első szint, kandallópárkány)
     - levél (második szint, ajtó mellett) - Ghost plots (extra tartalom)

"Az ajtóban egy óriás termetű férfi állt. Arca alig látszott ki hosszú, csimbókos hajfürtjei és bozontos szakálla alól, de szeme jól kivehető volt: úgy csillogott a sok szőr alatt, mint két fekete bogár.
Az óriás bepréselte magát a viskóba; felegyenesedve feje a mennyezetet súrolta. Lehajolt, felkapta az ajtót, és könnyedén visszaillesztette a tokba, kissé tompítva a vihar beszűrődő zaját. Azután a Dursley családhoz fordult:
- Ha kapnék egy teát, nem mondanám, hogy igya fene. Fránya egy utazás volt..."



2. jelenet - Harry végül megkapja a levelét

Harry megkapja a szülinapi tortáját - és a roxforti levelét!

     - roxforti levél (első szint, kanapé)
     - csorba bögre (második szint, kandalló előtt)


"ROXFORT
Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
Igazgató: Albus Dumbledore (Merlin-díjas, Bűbáj-rend aranyfok., okl. főmágus, Legf. Befoly. Nagym., a Varázslók Nemzetk. Szöv. elnökh.)

Tisztelt Potter úr!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Mellékelten megküldjük a szükséges tankönyvek és felszerelési tárgyak listáját.
A tanév szeptember 1-jén kezdődik.
Legkésőbb július 31-éig küldjön baglyot nekünk.

Tisztelettel:
Minerva McGalagony
igazgatóhelyettes"

2014. június 12., csütörtök

A senkitől jött levelek (1.3)


A harmadik fejezet az előzőhöz hasonlóan két jelenetből áll, azonban itt már sokkal több a felfedezni való.



Az első jelenetben Dursleyék konyhájába érkezünk, ahol Harry roxforti levelei a levegőben szállnak. Néhány elrejtett tárgy is van a képen, nézzük ezeket:

     - só- és borstartó (első szinten az asztalon)
     - londoni képeslap (második szinten a hűtőn)
     - kalapács és szegek (harmadik szinten az ajtó előtt)

(Minden tárgyat a Collect gomb segítségével az utazóládánkba tehetünk)



A második jeleneten pedig már a kis kunyhót látjuk, ahova a levelek elől próbáltak meg elmenekülni. Itt is el van rejtve néhány dolog, de extra tartalom sajnos ebben a fejezetben nincs.

     - kagylók (első szinten a tengerparton)
     - hínár (második szinten a szikla jobb alsó részén)

2014. június 11., szerda

Vernon & Petunia Dursley

Újdonság J. K. Rowlingtól:

Harry bácsikája és nénikéje a munkahelyükön találkoztak. Petunia Evans, aki mindig elkeseredett a gondolatra, hogy a szülei jobban becsülték a boszorkány nővérét, mint őt, elhagyta Cokeworth-t, és jelentkezett egy gépíró tanfolyamra Londonban. Ez egy irodai munkához vezetett, ahol találkozott a teljesen varázsmentes, anyagias, és a véleményéhez a végletekig ragaszkodó Vernon Dursley-vel. A nagy és rövid nyakú fiatal vezető a férfiasság mintaképe volt a fiatal Petunia szemében. Vernon pedig nem csak hogy viszonozta a lány romantikus érdeklődését, de elvitte egy sor unalmas randevúra, ami alatt főleg magáról és a világról alkotott elképzeléseiről beszélt - Petunia pedig már alig várta a pillanatot, mikor Vernon megkéri a kezét.

Forrás
Amikor éppen a kellő időben, úgy ahogy azt kell, fél térdre ereszkedve az anyja nappalijában, Vernon Dursley feleségül kérte, Petunia rögtön igent mondott. Egyedül attól félt, hogy az újdonsült vőlegénye tudomást szerez a húgáról, aki éppen az utolsó évét töltötte a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában. Vernon képes volt megvetni egy olyan embert is, aki barna cipőt viselt a fekete öltönyéhez; Petunia el sem merte képzelni, hogy mit szólna, ha kiderülne, hogy Lily a legtöbb idejében hosszú köpenyt visel, és varázsol.

Az egyik randevújuk alkalmával vallotta be Vernonnak az igazságot, a férfi sötét kocsijában ülve, egy apró bolt előtt, ahol Vernon azért állt meg, hogy megvegye maguknak a mozi utáni nassolni-valót. Vernont - ahogy Petunia előre számított rá - teljesen sokkolta az információ; aztán azt mondta Petuniának, hogy sosem tartaná vissza tőle az, hogy van egy különc húga. Erre Petunia olyan örömmel vette magát Vernonra, hogy az elejtett mindent, ami épp a kezében volt.

A jegyespár és Lily, és a barátja, James Potter első találkozása rosszul sikerült, és a kapcsolat onnantól kezdve nagyon felemás volt. Vernon mulattatta Jamest, és ő elkövette azt a hibát, hogy ezt ki is mutatta. Vernon próbált kedves lenni James-szel, és megkérdezte milyen autót vezet. Erre James leírta, hogy hogyan néz ki a versenyseprűje. Vernon hangot adott a gyanújának, hogy a varázslók munkanélküli segélyen élnek. Erre James mesélt a Gringottsról, és a a tömör aranyban álló vagyonról, amit a szülei összegyűjtöttek. Vernon nem tudta biztosan megmondani, hogy James csak viccelődik-e vele, így nagyon mérges lett. Az este Petunia és Vernon kiviharzásával végződött, mialatt Lily könnyekben tört ki, James pedig (egy kicsit szégyellve magát) megígérte, hogy a következő adandó alkalommal kibékül Vernonnal.

Ez azonban sosem történt meg. Petunia nem akarta, hogy Lily legyen a koszorúslánya, mert belefáradt, hogy folyton Lily árnyékában kell élnie; Lilyt pedig ez nagyon bántotta. Vernon nem volt hajlandó szóba állni Jamesszel a lakodalmon, de egyszer James füle hallatára úgy írta le, mint "valami kezdő bűvészt". Miután összeházasodtak, Petunia egyre jobban kezdett Vernonra hasonlítani. Imádta a takaros házukat a Privet Drive-on. És tökéletesen biztonságban érezte magát most, hogy nem kellett tartani furcsán viselkedő tárgyaktól, vagy elhaladtában életre kelő, fütyülő teáskannáktól, vagy hosszú beszélgetésektől olyan dolgokról, amiket nem értett, és olyan neveik voltak, mint például "Kviddics" vagy "Átváltoztatástan. Ő és Vernon el sem mentek Lily és James esküvőjére. Utoljára akkor hallott Lilyről és Jamesről, amikor megkapta az értesítést fiuk, Harry születéséről; az üzenetet egy  megvető pillantás után rögtön kidobta a kukába.

Annak ellenére, hogy Petunia egy boszorkány mellett nőtt fel, elég tudatlan volt a mágiával kapcsolatban. Ő és Vernon tévesen azt hitték, hogy valamilyen módon kiirthatják Harryből a mágiát. Osztoztak a régi hiedelemben, hogy a boszorkányok nem képesek átkelni a vízen - ezért dobták ki Harry roxforti leveleit, amelyek a 11. születésnapján érkeztek. Azonban Petunia láthatta, hogy gyermekkorukban Lily folyókban ugrál, és köveken lépdel át - így nem kellett volna annyira meglepődnie, mikor Hagrid a legkisebb nehézség nélkül átkelt a viharos tengeren és megérkezett a kis kunyhóhoz.

Forrás
J. K. Rowling gondolatai:

Vernon és Petunia a kezdetektől fogva ezeket a nevetek viselték; más karakterektől eltérően sosem gondolkodtam azon, hogy megváltoztassam a neveiket. A "Vernon" egyszerűen egy olyan név, amivel sosem törődtem különösebben. Amikor Di-vel, a húgommal még gyerekek voltunk, és együtt játszottunk, a kellemetlen női karaktereknek mindig a "Petunia" nevet adtam. Sosem tudtam, honnan vettem ezt, egészen addig, míg egy barátom megmutatott nekem egy tv-sorozatot, amit akkor játszottak, mikor picik voltunk (ő gyűjti az ilyeneket a laptopján, és szereti kikapcsolódás gyanánt nézni őket). Az egyik közülük egy rajzfilm volt, amiben egy házaspár ül egy sziklán, piknikeznek, és meglátnak egy fuldokló embert előttük a vízben (a vége az volt, hogy - kapaszkodjatok meg - hívták a vízimentőt). A férj Petuniának hívta a feleségét, és hirtelen elgondolkoztam, hogy vajon itt hallottam-e először ezt a nagyon valószínűtlen nevet, hiszen sosem találkoztam senkivel, és nem is olvastam senkiről, akit Petuniának hívtak. A tudatalatti nagyon érdekes egy dolog. A rajzfilm-beli Petunia kövér, vidám karakter volt, szóval úgy tűnik, csak a nevét vettem át.

A Dursley vezetéknév pedig egy Gloucestershire-beli város nevéből származik, amely nincs túl messze onnan, ahol születtem. Sosem jártam Dursley-ben, de biztos vagyok benne, hogy a lakosai elbűvölőek. A név hangzása volt az igazából, ami felkeltette az érdeklődésemet, de ez semmilyen kapcsolatban nincs magával a hellyel.

2014. június 10., kedd

A volt-nincs üveg (1.2)




Ez a fejezet csupán két jelenetből áll, de itt sem maradunk extra nélkül. Nézzük a jeleneteket!



1. jelenet:
     - elrejtett tárgyak: ébresztőóra
     - extra tartalom: Vernon & Petunia Dursley (a képre kattintva kapjuk meg)



2. jelenet:
     - az óriáskígyó leírása


Boa Constrictor, Brazília
Ez a példány fogságban született


A boa constrictor akár négy méter hosszúra is megnőhet. Bármit megeszik, ami a szeme elé kerül, legyen az egy madár, egy disznó vagy egy majom. Ezt úgy tudja megtenni, hogy megragadja a zsákmányt, és körbetekeri az áldozat testét, amíg az megfullad, majd egészben lenyeli.

De aggodalomra semmi ok, sosem hagyjuk, hogy éhezzen a boa, mindig rendesen megetetjük!



2014. június 9., hétfő

Measurements - Mértékek

Újdonság J. K. Rowlingtól:

Ugyanúgy, ahogy az angol varázslók, és boszorkányok nem használják az elektromosságot vagy a számítóképeket, sohasem álltak át a metrikus rendszerre sem. Nem tartoznak a mugli kormány intézkedéseinek hatáskörébe, így amikor 1965-ben megkezdődött a méterrendszerre térés folyamata,  a boszorkányok és a varázslók egyszerűen nem törődtek a változással.
A boszorkányok és varázslók nem idegenkednek a fáradtságos számolásoktól, amelyeket tulajdonképpen meg tudnak oldani varázslattal, tehát nem találják kellemetlennek azt, hogy a súlyt unciában vagy fontban mérjék, a hosszúságot hüvelykben, lábban illetve mérföldben, vagy hogy knúttal, sarlóval, illetve galleonnal fizessenek.

J. K. Rowling gondolatai:

Amikor a Harry Potter és a Bölcsek Köve kézirata először került kiadásra Nagy-Britanniában, a szerkesztő azt javasolta, hogy a mértékegységeket váltsam át metrikusra, mert ez volt az általánosan elfogadott a kiadónál. Én viszont nem egyeztem bele a változtatásba a fent említett okok miatt - semmi logika nem volt benne.
De ez nem valamiféle politikai állásfoglalás volt a részemről. Nem vagyok anti-európai, sőt, épp ellenkezőleg: szerintem Nagy-Britannia teljes egészében Európa része, én magam pedig részben francia vagyok. És nem vagyok a metrikus rendszer ellen sem - hiszen ez sokkal egyszerűbb, mint a hagyományos, és egyértelműen sokkal könnyebbé teszi a sütést-főzést. Ugyanakkor igenis úgy gondolom, hogy a régi rendszer sokkal szemléletesebb, és mindenek felett sokkal jobban illik ahhoz a társadalomhoz, amiről írtam.

A döntés, hogy megtartottam a régi rendszert, egy váratlan következménnyel is járt: meghívást kaptam, hogy csatlakozzam a Brit Súly- és Mérték Egyesülethez (British Weights and Measures Association). Mivel nem értek egyet azzal, hogy Nagy-Britannia visszautasítja a metrikus rendszer használatát (ahogy ennek a társadalomnak a legtöbb tagja is teszi), már épp azon voltam, hogy kidobjam a kukába a meghívót, amikor egy ötlet villant a fejembe, és meggondoltam magam. Tudom, hogy ez nem sok jót árul el rólam, de eszembe jutott, hogy mennyire felbőszítené a húgomat, Di-t, ha csatlakoznék az Egyesülethez. Di dühösen a legviccesebb, és legjobban a begyöpösödött, régi dolgokhoz való ragaszkodást utálja meg a mert-az-Isten-szerelmére-angol-vagyok-és-egyetlen-külföldi-se-mondja-meg-nekem-hogy-mérjem-a-zsírt-hozzáállást. És az Egyesület pontosan ezt képviseli.

Mikor a tagságom híre napvilágot látott a sajtóban, a húgom szinte felrobbant a dühtől. Alig tudtam abbahagyni a nevetést annyira, hogy elmondjam neki, csak azért csatlakoztam, hogy bosszantsam őt. Ez még megspékelte a dühét egy kis felháborodással, ami ha lehet, még viccesebb volt. Őszintén szólva, kétlem, hogy valaha szórakoztak már ilyen jól egy postai bélyeg áráért.

Privet Drive 4.

Forrás
A Privet Drive Little Whinging-ben található, Surrey megyében, Angliában. Az utcát hasonló stílusú házak sora adja, a környék roppant csendes, és határozottan mágia-mentes.
Miután Voldemort megölte Harry szüleit, Albus Dumbledore elrendezte, hogy Harry a Privet Drive 4. alatt élhessen a rokonaival, Dursleyékkel (Petúnia nénivel, Vernon bácsival, és az unokatestvérével, Dudleyval).

Dursleyék utcájának neve a "legkülvárosiasabb" növényre, a fagyalbokorra utal (privet=fagyal), amely ápolt sövények formájában található meg a legtöbb angol kerteben. Szeretem, hogy jelképezi mind a külvárost, mind az elkülönülést - hiszen Dursleyék annyira muglik, középosztálybeliek és annyira elhatárolódnak a mágikus világtól. A kerület neve - Little Whinging - szintén nagyon helyinek és lenézőnek hat; a whinging szó egy, a brit angol nyelvben használt kifejezés a panaszkodásra/nyafogásra.

Habár a könyvben nagynak és szögletesnek írtam le Dursleyék házát, és olyannak, ami passzol Vernon bácsi cégvezetői posztjához, amikor írtam róla, önkéntelenül is mindig úgy képzeltem el, mint a második házat, amelyben gyerekként éltem. Ez a ház az említett paraméterekkel szemben egy kisebb, három szobás ház volt, a Bristol melletti Winterbourne külvárosában. És akkor jöttem rá erre, mikor először beléptem a Leavesden Studios által épített Privet Drive 4-be. Rögtön úgy éreztem, hogy ez a régi házam tökéletes mása - köszönhetően a lépcső alatti helységnek és a szobák elhelyezkedésének. Mivel soha nem meséltem a régi otthonomról az építésznek, a producernek, vagy a rendezőnek, ez óriási élmény volt nekem - egyike azoknak a felkavaró élményeknek, amelyeket a Potter-könyvek megfilmesítése során tapasztaltam.

Bár nincs rá semmi okom, sosem szerettem a négyes számot, és mindig úgy éreztem, ez egy nehéz és engesztelhetetlen szám - ezért került Dursleyék ajtajára.

2014. június 8., vasárnap

Akkor kezdjük el! - A kis túlélő (1.1)

A következőkben a könyveket, fejezeteket a fent látható módszerrel fogom jelölni. Az első szám a könyvet, a második a fejezet számát jelöli.

A fejezet a következő szöveggel fogad minket:



Ezután az első jelenetben meg is érkezünk a Privet Drive-ra, ahol kapunk egy szösszenetet Dursleyék otthonával kapcsolatban, a következő kísérő idézettel:



A második jelenetben pedig kapunk egy extra tartalmat, Measurements (Mértékek) címmel.



A harmadik jelenet semmi extrát nem tartalmaz, és semmi megtalálásra váró tárgy sem volt a fejezetben.



A jobb oldali sávban a Read about felirat alatt találhatóak meg az extra tartalmak, illetve információk az aktuális fejezethez kapcsolódó szereplőkről/helyszínekről/tárgyakról, és ezek az információk a történetek során folyamatosan frissülnek majd.

Az egyes jelenet képei alján van egy folyamatjelző csík - ez mutatja hogy mindent megtaláltál-e az adott jelenetben (legyen ez extra tartalom, egy tárgy vagy csak egy animáció).

2014. június 7., szombat

Felépítés

Még néhány információm van a játékról, aztán kezdhetjük a fejezeteket!

Tehát a felépítésről:
A fejezetek jelenetekből (moment-ekből) állnak. Mikor elkezdünk felfedezni egy fejezetet, a könyvből kiemelt mondatokat olvashatunk. A fejezet felfedezéséhez elég ha a képre kattintunk, és már meg is nyílik előttünk az első jelenet.

A könyvek kezdőoldalán rögtön megkapjuk az adott könyv fülszövegét, illetve olvasgathatjuk a kommenteket, amiket a többiek írtak a könyvhöz. A fejezeteket úgy érthetjük el, hogy a haladást jelző sávon a fejezet címére kattintunk. Így általában megkapjuk az adott fejezet első sorait, és kommentelhetünk is, ha akarunk. Azután az első ablakra kattintva megkezdhetjük a játékot.

Legelső alkalommal kapunk néhány hasznos információt:
Minden fejezet kulcsjelenetek sorát kel életre, és a legtöbb jelenet több szintből áll. Ezek között dupla kattintással, vagy a fel-le mutató nyilakkal válthatunk.
Azokat a tartalmakat, amelyekben Rowling új információkat oszt meg velünk a fehér négyzetben látható piros tollal jelölik a kis ablak jobb felső sarkában, valamint a jobb oldali sávban azt is látjuk, hogy miről fogunk információkat kapni. Amint felfedeztük ezt a helyet/személyt/tárgyat, azonnal el is olvashatjuk - addig azonban lakattal vannak lezárva.

A jeleneteknél az a cél, hogy mindent összegyűjtsünk  ami a képen el van rejtve. Ezt úgy tehetjük meg, hogy az adott alakra kell húznunk az egeret, és a Collect, illetve a Read about gombra kattintunk.

(Próbálok összeszedni mindent, ha valami nem világos, szabad kérdezni! :))

2014. június 6., péntek

Griffendél üdvözlő szöveg

Forrás
Gratulálok! Percy Weasley prefektus vagyok, és örömmel üdvözöllek a Griffendél házban. A címerállítunk az oroszlán, a legbátrabb teremtmény mind közül; a házunk színei a piros és az arany, a klubhelyiségünk pedig a Griffendél-toronyban található.

A mi házunk a legjobb a Roxfortban. Ez az a ház, ahova a legbátrabbak és a legmerészebbek kerülnek - mint például Albus Dumbledore! Igen, Dumbledore, napjaink legnagyobb varázslója griffendéles volt! Ha ez nem elég bizonyíték, akkor semmi sem lesz az.

Nem tartalak fel sokáig; mindenre, ami tudnod kell, rá fogsz jönni, ha követed Harry Pottert és a barátait; és most elvezetlek titeket a hálótermeitekbe. Remélem, élvezni fogod a Roxfortban eltöltött időt - miért is ne tennéd? Az iskola legjobb házába kerültél.

Forrás

2014. június 5., csütörtök

Mardekár üdvözlő szöveg

Forrás
Gratulálok! Gemma Farley prefektus vagyok, örömmel üdvözöllek a Mardekár házban. A címerállatunk a kígyó, minden állatok legbölcsebbike; házunk színei a smaragdzöld és az ezüst, a klubhelyiségünk pedig egy, a pincében elrejtett bejárat mögött található. Ahogy hamarosan te is meglátod, az ablakok a Roxforti tó mélyére néznek. Gyakran látunk az óriás tintahalat elúszni az ablak előtt - és néha még ennél érdekesebb lényeket is. Szeretjük azt érezni, hogy a klubhelyiségünk hangulata olyan, mint egy elsüllyedt, misztikus hajóroncsé.

Van néhány dolog, amit tudnod kell a Mardekárról - és néhány, amit el kell felejtened.

Először is, oszlassunk el néhány tévhitet. Biztosan hallottál már pletykákat a Mardekár házról - hogy mindannyian szeretjük a sötét varázslatokat, és hogy csak akkor beszélünk veled, ha már a dédpapád is híres varázsló volt, és hasonló butaságokat. Nos, ne higgy el mindent, amit a többi háztól hallasz. Nem tagadom, sok sötét varázsló került ki a házunkból, de ugyanígy van ez a többi házzal is - csak ők nem szeretik beismerni ezt. És igen, hagyományaink vannak arra vonatkozóan, hogy olyan diákok kerülnek hozzánk, akik olyan családok tagjai, amelyek messzire nyúló gyökerekkel rendelkeznek, de manapság rengeteg olyan tanulót találsz a Mardekár házban, akiknek legalább az egyik szülője mugli.

Itt egy kevésbé ismert tény, amit a másik három ház erőszeretettel elkerül: Merlin mardekáros volt. Igen, Merlin, a történelem leghíresebb varázslója! Mindent, amit tudott, nálunk tanulta meg! Merlin nyomdokaiba akarsz lépni? Vagy színesebben ülnél a híres ex-hugrabugos, Eglantine Puffett, az önszappanozó ruha feltalálójának padjába?

Nem hinném.

De elég abból, hogy mik nem vagyunk. Beszéljünk inkább arról, amik vagyunk, azaz a legkirályabb ház az iskolában. Azért játszunk, hogy nyerjünk, és azért, mert tiszteljük a Mardekár ház hagyományait.

Emellett a többi tanuló tisztel minket. Igen, néha a tisztelet keveredik egy árnyalatnyi félelemmel, köszönhetően a sötét hírnevünknek, de tudod mit? Az, hogy a "vad oldalt" választjuk, még szórakoztató is lehet. Hintsd el, hogy egy egész könyvtárnyi átokhoz van hozzáférésed, és meglátod, senki sem fogja ellopni a tolltartódat.

De nem vagyunk rossz emberek. Olyanok vagyunk, mint a címerállatunk, a kígyó: ravaszak, erőteljesek és gyakran félreértettek.

Például, mi mardekárosok, törődünk a sajátjainkkal - ami sokkal több, mint amit elmondhatsz egy hollóhátasról. Azon kívül, hogy ők azok, akik legjobban bemagolják az anyagot, híresek arról, hogy átgázolnak egymáson, csak hogy jobb jegyet kapjanak. A mardekárosok azonban testvérek. A Roxfort folyosói meglephetik a vigyázatlanokat, és mikor a suliban mászkálsz, örülni fogsz, hogy van egy kígyó az oldaladon. Ha egyszer kígyó lettél, onnantól kezdve közénk tartozol - az elit közé.

Tudod mit keresett Mardekár Malazár a diákjaiban? A nagyság gyökereit. Azért kerültél ebbe a házba, mert megvan benned az, amitől naggyá válhatsz - a szó igazi jelentésében naggyá. Oké, talán látsz néhány embert a klubhelyiségben, akikről nem gondolnád, hogy bármi különleges dologra hivatottak. Nos, ezt tarts meg magadnak. Ha a Teszlek Süveg ide osztotta be őket, akkor biztosan van bennünk valami, ezt sose felejtsd el.

És ha már azokról beszélünk, akik nem hivatottak semmi nagyra: még nem említettem a griffendéleseket. Sokan azt mondják, hogy a griffendélesek és a mardekárosok az ugyanazon érem két oldalát jelképezik. Személy szerint, én úgy gondolom, hogy a griffendélesek nem mások, mint emberek, akik mardekárosok akarnak lenni. Figyeld meg: néhányan azt mondják, hogy Mardekár Malazár és Griffendél Godrik ugyanazokat a tulajdonságokat kereste a diákokban, úgyhogy valószínűleg hasonlóbbak vagyunk, mint amennyire szeretnénk. De ez nem azt jelenti, hogy barátságosak vagyunk velük. Majdnem ugyanannyira szeretnek legyőzni minket, mint mi őket.

Még néhány dolog, amit tudnod kell: a házunk szelleme a Véres Báró. Ha jóban leszel vele, néha beleegyezik, hogy megijesszen másokat a kedvedért. Csak ne kérdezd meg tőle, hogy mitől ilyen vérfoltos - azt nem szereti.

A klubhelyiség jelszava kéthetente változik. Figyeld a hirdetőtáblát. Sose hozz be hozzánk senkit a másik három ház tanulói közül, és ne is áruld el a jelszavunkat. Már több, mint 700 éve nem járt idegen a házunkban.

Azt hiszem, egyelőre ennyi. Biztos vagyok benne, hogy szeretni fogod a hálótermeinket. Antik, zöld selyemfüggönyös, baldachinos ágyakban alszunk, az ágytakarók pedig ezüst cérnával vannak hímezve. A falakon középkori falikárpitok mesélik el híres mardekárosok történetét, és ezüst lámpák lógnak a mennyezetről. Biztosan jól fogsz aludni; nagyon nyugtató éjjelente azt hallani, ahogy a tó vize az ablakokat éri.

2014. június 4., szerda

Visszatérés

Sziasztok!

Először is szeretném megköszönni azoknak, akik már most látogatják az oldalt, vagy írtak. Nagyon jól esik tudni, hogy van, aki kíváncsi a munkámra, hogy van értelme csinálni ezt - nem csak a saját kedvemért, hanem most már a tiétekért is.

A nagy kihagyás után visszatérek, és igyekszem minél sűrűbben frissíteni - lehetőleg naponta, de minimum kétnaponta lesz új poszt az oldalon.

Szeretném felhívni a figyelmeteket a chat funkcióra, illetve ha bármilyen kérés/kérdés/javaslat van, szívesen válaszolok kommentben vagy a következő címen: pottermorehun@gmail.com

Remélem egyre többen fogjátok olvasni az oldalt, és tetszeni fog az, amit csinálok.

Addig is: olvassátok a könyveket, nézzétek a filmeket, és hamarosan találkozunk!