Forrás |
Ollivander úr vitathatatlanul a legjobb pálcakészítő a világon, és rengeteg külföldi utazik Londonba, hogy Ollivandertől vegyen pálcát, és ne saját országuk pálcakészítőitől. Ollivander úr a családi üzletben nőtt fel, és már korán megmutatta, mennyire tehetséges. Emellett megvoltak az ambíciói, hogy úgy használja fel a magokat és a fafajtákat, ahogy eddig még senki, és már fiatalabb korában megvolt benne a fanatikus elhatározás, amivel az ideális varázspálcát kereste.
Ollivander úr vállalkozása előtt a varázslók rengeteg különböző pálcamagot használtak. A vásárlók gyakran olyan mágikus anyaggal jelentek meg a pálcakészítők előtt, amihez kötődtek, vagy amit örököltek, esetleg amire a családjuk esküdött (például Fleur Delacour pálcájának a magja). Ezzel szemben Ollivander ragaszkodott hozzá, hogy a legjobb pálcamag sosem a kedvenc kneazle dobozba zárt bajsza (vagy egy szál abból a boszorkányfűből, ami egyszer megmentette a varázsló apját a mérgezéstől, vagy egy kelpi sörénye, amivel a skóciai nyaralás során találkoztak) a vásárló kedvenc fafajtájába zárva. Úgy hitte, a legjobb pálcák magja valamiféle rendkívül erős mágikus anyag, amit kitűnően körbezár a nagy körültekintéssel kiválasztott pálcafa, és az eredmény passzol a végső tulajdonoshoz, akihez a pálca maga a legjobban vonzódik. A kezdetekben nagy ellenállás mutatkozott ezzel a forradalmi elgondolással szemben, de gyorsan egyértelművé vált, hogy Ollivader pálcái az összes eddig készített pálca felett állnak. A módszerei, amelyekkel pálcafákat, és magokat keresett, és ahogy társította őket egymáshoz, valamint az ideális tulajdonoshoz, szigorúan őrzött titkok voltak, amelyeket a versenytársak nagy erővel próbáltak kideríteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése