Wand Woods - Pálcakészítéshez használt fafajták 1. rész

A következő leírások a különböző fafajták erejéről és tulajdonságairól a széles körben elismert, a világ legjobb pálcakészítőjének tartott Mr Garrick Ollivander hosszú karrierje során összegyűjtött feljegyzéseiből származik. Ahogy majd látható lesz, Mr Ollivander hisz benne, hogy a pálcafáknak majdnem emberi erejük van az észleléshez.

Mr Ollivander a következőkkel vezeti be a pálcafákról szóló jegyzeteit:
"Minden pálca egyedi, és a karaktere az anyagát adó fától, illetve mágikus lénytől függ. Továbbá minden egyes pálca, attól a pillanattól kezdve, hogy megtalálja az ideális tulajdonosát, tanul tőle, de tanít is. Ebből következik, hogy amit látni fogsz, azok csak általános jegyzetek azokról fafajtákról, amelyekkel a legjobban szeretek dolgozni, és nem szabad úgy felfogni, mint leírást egy-egy adott pálcához.

Csak a fák kisebbsége tud minőségi alapanyagot termelni a pálcakészítéshez (ugyanúgy, ahogy az emberek kisebbsége képes csak a varázslásra). Hosszú évek gyakorlata mondja csak meg, hogy melyiknek van meg ez az adottsága, habár megkönnyíti a munkát, ha egy bólintér befészkeli magát a fára, mert ők sosem költöznek mondén fákra. A következő jegyzeteket a különböző pálcafákról kiindulópontnak kell tekinteni, mert a pálcakészítés tudománya egy életen át tartó tanulás, és én is folytatni fogom a tanulmányozásukat, ahányszor csak új pálcát készítek, vagy adok el." 

Akác (Acacia)

Az akácfa egy nagyon szokatlan pálcafa, amelyet trükkös pálcák készítéséhez használok, amelyek a tulajdonosukon kívül senki másnak nem engedelmeskednek, és csak a legszerencsésebbek előtt fedik fel valódi teljesítményüket. Az érzékenységük miatt nagyon nehéz tulajdonost találni nekik, ezért csak egy kis készletet tartok belőlük azoknak a boszorkányoknak és varázslóknak, akik elég kifinomultak az akáchoz, mert ez a fa nem passzol a hangos és nagy füsttel járó varázslatokhoz. Ha jól választjuk ki a pálcát és a tulajdonost, az akác bármekkora erejű varázslatot képes végrehajtani; habár gyakran lebecsülik a sajátos vérmérséklete miatt.

Éger (Alder)

Az éger egy ellenszegülő fafajta, én mégis azt figyeltem meg, hogy a tulajdonosa nem makacs vagy csökönyös, inkább gyakran segítőkész, megfontolt és szeretetre méltó. Habár a legtöbb pálcafa saját magához hasonló karaktert választ, mert azt tudja a legjobban szolgálni, az éger szokatlanul olyan természetet keres, ami, ha nem is teljesen ellentétben áll a sajátjával, de legalábbis más típusú. Ha egy éger pálca jó helyen köt ki, nagyszerű és hű segítőtárssá válik. Az összes pálca közül az éger a legjobb a nonverbális varázslatok elvégzéséhez; innen származik a hírneve is, miszerint csupán a legkiválóbb varázslókhoz és boszorkányokhoz illik.


A tovább mögött folytatódik!

Alma (Apple)

Almafa pálcák elég kis számban készülnek. Erőteljesek, és a legjobban magasztos célokkal és ideálokkal rendelkező varázslókhoz illenek, mivel ez a fa nem igazán működik sötét mágiával. Azt mondják, az almafa pálcával rendelkező varázslót sokan fogják szeretni, és sokáig fog élni; és gyakran észrevettem, hogy az elbűvölő jellemmel megáldottak tökéletes párost alkotnak az almafa pálcával. Továbbá az almafa pálca tulajdonosai között gyakran található olyan, aki azzal a ritka adottsággal rendelkezik, ami lehetővé teszi, hogy különböző varázslatos lényekkel a saját anyanyelvükön beszéljen; közöttük szerepel az ünnepelt Dylan Marwood, a Tengeri lények: Átfogó útmutató a nyelvükhöz és szokásaikhoz szerzője.

Kőris (Ash)

A kőrispálca ragaszkodik az egyetlen, igazi mesteréhez, és az eredeti tulajdonosnak nem kellene továbbadni vagy elajándékozni, mert akkor elveszti az erejét és a tudását. Ez fokozottan érvényes azokra a pálcákra, amelyeknek magja egy unikornis szőre. Régi babona, hogy a a pálcák nem bírják a közeli tanulmányozást, de én úgy találom, hogy a régi versike, ami a vörös berkenye, gesztenye, kőris és mogyoró pálcákra vonatkozik (a vörös berkenye pletykál, a gesztenye henyél, a kőris makacs, a mogyoró nyöszörög), csak egy picike részét képezi az igazságnak. Tapasztalataim szerint azok a boszorkányok és varázslók, akikhez illik a kőrispálca, nehezen ingathatók meg a hitükben. Habár a túlságosan magabiztos boszorkány vagy varázsló, aki gyakran ragaszkodik ahhoz, hogy tekintélyes pálcafákat próbáljon ki, csalódni fog a hatásában. Az ideális tulajdonos makacs, határozottan bátor, de sosem durva vagy arrogáns.

Nyárfa (Aspen)

A pálcának megfelelő minőségű nyárfa fehér, finoman erezett és minden pálcakészítő magas áron kínálja, köszönhetően az elefántcsonthoz hasonló megjelenésének, és a kiemelkedő erejének. A megfelelő tulajdonosa a pálcának gyakran kiváló párbajozó, vagy annak kellene lennie, mert a nyárfa pálca illik leginkább a párbajokhoz. Egy 18. századi rossz hírű, és titkos párbajozó társaság, az Ezüst Lándzsák, arról voltak híresek, hogy csak olyanokat vettek fel a tagjaik közé, akik nyárfa pálcával rendelkeztek. Tapasztalataim szerint a nyárfa pálcások általában erélyesek és határozottak, és vonzzák őket a küldetések, és az új rendek - ez a pálca a lázadóké.

Bükk (Beech)
Az igazi párja a a bükknek ha fiatal, legyen bölcs, és előzze meg a korát, ha felnőtt, legyen megértő és tapasztalt. Azonban gyengén szerepel, ha az ember szűk látókörű és  intoleráns. Azok a boszorkányok és varázslók, akik elnyerik a pálcát, de nem passzolnak tökéletesen a hozzá (és mégis akarják ezt a kívánatos, színpompás és drága pálcát) gyakran válnak hobbi-pálcaszakártővé, hogy rájöjjenek, miért nem működik megfelelően a pálcájuk. Amikor megtalálja a tökéletes párját, a bükkpálca képes olyan finomságra és művészi tökélyre, amelyet ritkán látni más pálcák esetében - ennek köszönhető a fényes hírneve.

Kökény (Blackthorn)
A kökény egy rendkívül szokatlan pálcafa, de megvan a saját hírneve; szerintem legjobban a harcosokhoz illik. De ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a tulajdonos sötét varázslatokkal dolgozik (habár az tagadhatatlan, hogy aki mégis sötét varázslatokat használ, élvezi a kökénypálca csodálatos erejét); lehet kökénypálcát találni az Aurorok, de ugyanakkor az Azkaban lakói között is. Érdekes tulajdonsága a gonosz tüskékkel teli kökényboroknak, hogy a legédesebb bogyók a legkeményebb fagy után teremnek rajta, és úgy tűnik, a kökénypálcának és tulajdonosának veszélyen vagy nehézségeken kell átmenniük, hogy igazi kötelék alakulhasson ki közöttük. Ha ez megtörtént, a kökénypálca annyira hűséges lesz, amennyire csak lehet.

Fekete dió (Black Walnut)
A fekete diópálca sokkal ritkább, mint az eredeti diópálca; a fekete diópálca olyan tulajdonost keres, akinek jók az ösztönei, és erőteljesek a megérzései. A fekete dió nagyon csinos kis pálca, de nem a legkönnyebb uralni. Van egy jellegzetes tulajdonsága, amely a belső konfliktushoz kötődik: drasztikusan csökken az ereje, ha a tulajdonosa bármilyen formában csak ámítja önmagát. Ha a varázsló vagy boszorkány képtelen őszinte lenni saját magával vagy másokkal, a pálca gyakran nem működik megfelelően, és egy új tulajdonost kell keresni neki, hogy visszanyerje korábbi erejét. Azonban egy olyan emberrel párosítva, aki őszinte és öntudatos, a leghűségesebb és lenyűgözőbb pálcává válik mind közül, kiváló érzékkel bármilyen varázslathoz.

Cédrusfa (Cedar)
Amikor találkozom valakivel, akinek cédrusfa pálcája van, arról mindig kiderül, hogy erős karakter és általában hűséges. Az apám, Gervaise Ollivander azt szokta mondani: "Sosem tudod átverni azt, akinek cédrus pálcája van", és én egyet értek vele: a cédrus pálca ott van a legjobb helyen, ahol tisztánlátás van. Sőt, én tovább is mennék, mint apám, és azt mondanám, még sosem találkoztam olyan cédruspálca tulajdonossal, akinek bárki keresztbe tenne, különösen, ha az ártalom olyan helyről jön, akit szeretnek. A boszorkány vagy varázsló, aki tökéletesen passzol a cédruspálcához, magában hordozza a lehetőséget, hogy rémisztő ellenfél legyen, ami gyakran sokkolhatja azt, aki meggondolatlanul párbajozni hívja őt.

Cseresznyefa (Cherry)
Ez a nagyon ritka pálcafa különös erős ad a pálcának; ezt leginkább a japáni Mahoutokoro iskola diákjai kedvelik, ahol a cseresznyepálca különleges tekintéllyel bír. A nyugati pálcavásárlónak el kell oszlatnia minden gondolatot arról, hogy az élő fa a rózsaszín virágaival léha vagy csupán díszpálca forrása; a cseresznyefából gyakran készül olyan pálca, amely halálos erővel rendelkezik, bármilyen is a magja; de ha sárkányszívizomhúrral párosítjuk, a pálcát sosem kellene olyan varázslónak adni, aki kivételes önkontroll vagy erős elme híján van.

Gesztenye (Chestnut)
Ez a legkülönösebb, sokoldalú pálca, tudja változtatni a karakterét a magtól, illetve a tulajdonos személyiségétől függően. A gesztenyepálca olyan boszorkányokhoz és varázslókhoz vonzódik, akiknek adottságuk van a mágikus állatok megszelídítéséhez, vagy a gyógynövénytanhoz, vagy akik születésüktől fogva remekül ülik meg a seprűt. Habár, ha sárkányszívizomhúrral párosítjuk, olyanok között találhatja meg az igazi párját, akik felülemelkednek az anyagiasságon, és nem igazán aggódnak azon, hogy tudják fenntartani magukat. Továbbá, három sikeres Wizengamot-tag is gesztenyepálcával bír, unikorszőr maggal; ez a kombináció erőszeretettel választ olyat, akit az igazságügy foglalkoztat.

Ciprus (Cypress)
A cipruspálcáról általában a nemességre asszociálnak. A híres középkori pálcakészítő, Geraint Ollivander azt írta, hogy ő mindig megtisztelve érezte magát, mikor egy cipruspálcának talált gazdát, mert tudta, hogy olyannal áll szemben, aki hősies halált fog halni. Szerencsére, ezekben a kevésbé vérszomjas időkben, a cédruspálca tulajdonosait ritkán kérik, hogy mondjanak le életükről, habár kétségtelen, hogy sokan közülük megtennék, ha kérnék őket. A ciprusfa a bátor, merész és önfeláldozó varázslók között találja meg az igazi párját: azok
között, akik nem félnek szembenézni a saját vagy mások félelmeivel.

Som (Dogwood)
A som az egyik kedvencem; úgy gondolom, megfelelő tulajdonost találni egy sompálcának mindig szórakoztató. A sompálca természete csípős és csintalan; játékos a karakterük, és olyan partnerhez ragaszkodnak, aki szórakozással teli életet tud biztosítani nekik. Viszont ebből nem következik az, hogy a sompálca nem képes komoly varázslatokra amikor arra van szükség; arról ismertek, hogy kiemelkedő varázslatokat képesek végrehajtani még bonyolult körülmények között is, amennyiben megfelelően okos és eszes varázslóval vagy boszorkánnyal találkoznak, és kápráztató bűbájokat képesek létrehozni. Érdekes gyengesége néhány sompálcának, hogy gyakran zajosak, és nem hajlandóak a nonverbális varázslatok végrehajtására.

Ében (Ebony)

Ez a szurokfekete pálcafa lenyűgöző hírnévvel és megjelenéssel rendelkezik; magasan a legalkalmasabb a harcias mágiára és az átváltoztatásra. Olyan kezében a legboldogabb, aki büszke, hogy önmaga lehet. A tulajdonos gyakran nem alkalmazkodó, magasan egyedi vagy megelégedik a kívülálló státusszal; sok ébenpálca tulajdonos található a Főnix rendje, illetve a halálfalók sorai között is. Tapasztalatom szerint az ébenpálca tökéletes annak, aki szilárdan ragaszkodik a hitéhez, a meggyőződéseihez, nem számít semmiféle külső nyomás, és semmi sem tántoríthatja el a céljaitól.

Bodza (Elder)
A bodza a legritkább a pálcafák közt, és a hírneve felettébb szerencsétlen; a bodzapálcát a legbonyolultabb uralni mind közül. Erőteljes mágiával rendelkezik, de nem hajlandó olyannal maradni, aki nem az első a társaságban; figyelemreméltó varázslónak kell lenni ahhoz, hogy valaki bármilyen hosszú ideig is megtartsa a pálcát. A régi babonának, miszerint "a bodzapálca sosem boldogul", az alapja a pálcától való félelem, de tulajdonképpen a babona alaptalan, és azok a bolond pálcakészítők, akik nem hajlandóak ezzel a fával dolgozni, ezt nem a fától való félelem miatt teszik, hanem mert erősen kétlik, hogy el tudnák adni a terméküket. Az igazság az, hogy egy felettébb szokatlan ember találja meg a tökéletes társat a boldzapálcában, és szerintem ennek a ritkaságnak köszönhető, hogy ezek a varázslók, illetve boszrokányok különleges sorssal bírnak. Kiegészítésként: a sokévi tanulmányozásom alatt azt figyeltem meg, hogy a bodzapálcák tulajdonosai gyakran erőteljes vonzást éreznek azok iránt, akiknek vörös berkenye fából készült pálcájuk van.

Szilfa (Elm)
Az a megalapozatlan meggyőződés, hogy csupán aranyvérűek tudnak szilfapálcával varázsolni, akkor kezdődhetett, amikor néhány szilfapálca tulajdonos megpróbálta bizonyítani saját vérének tisztaságát; én találtam már tökéletes párt szilpálcának mugli születésűek között is. Az igazság az, hogy a szilfapálca szereti, ha valaki ügyesen varázsol, és született méltósággal rendelkezik. Tapasztalatom szerint a szilfa okozza a legkevesebb balesetet, hibát, és a legelegánsabb bűbájokat és varázslatokat hozza létre; ezek kifinomult pálcák, és a megfelelő kezekben magas szintű mágiára képesek (ami, még kívánatosabbá teszi őket azok körében, akik támogatják a aranyvérű-elméletet).

Képek forrása

Folytatása következik!