Measurements - Mértékek

Újdonság J. K. Rowlingtól:

Ugyanúgy, ahogy az angol varázslók, és boszorkányok nem használják az elektromosságot vagy a számítóképeket, sohasem álltak át a metrikus rendszerre sem. Nem tartoznak a mugli kormány intézkedéseinek hatáskörébe, így amikor 1965-ben megkezdődött a méterrendszerre térés folyamata,  a boszorkányok és a varázslók egyszerűen nem törődtek a változással.

A boszorkányok és varázslók nem idegenkednek a fáradtságos számolásoktól, amelyeket tulajdonképpen meg tudnak oldani varázslattal, tehát nem találják kellemetlennek azt, hogy a súlyt unciában vagy fontban mérjék, a hosszúságot hüvelykben, lábban illetve mérföldben, vagy hogy knúttal, sarlóval, illetve galleonnal fizessenek.

J. K. Rowling gondolatai:

Amikor a Harry Potter és a Bölcsek Köve kézirata először került kiadásra Nagy-Britanniában, a szerkesztő azt javasolta, hogy a mértékegységeket váltsam át metrikusra, mert ez volt az általánosan elfogadott a kiadónál. Én viszont nem egyeztem bele a változtatásba a fent említett okok miatt - semmi logika nem volt benne.
De ez nem valamiféle politikai állásfoglalás volt a részemről. Nem vagyok anti-európai, sőt, épp ellenkezőleg: szerintem Nagy-Britannia teljes egészében Európa része, én magam pedig részben francia vagyok. És nem vagyok a metrikus rendszer ellen sem - hiszen ez sokkal egyszerűbb, mint a hagyományos, és egyértelműen sokkal könnyebbé teszi a sütést-főzést. Ugyanakkor igenis úgy gondolom, hogy a régi rendszer sokkal szemléletesebb, és mindenek felett sokkal jobban illik ahhoz a társadalomhoz, amiről írtam.

A döntés, hogy megtartottam a régi rendszert, egy váratlan következménnyel is járt: meghívást kaptam, hogy csatlakozzam a Brit Súly- és Mérték Egyesülethez (British Weights and Measures Association). Mivel nem értek egyet azzal, hogy Nagy-Britannia visszautasítja a metrikus rendszer használatát (ahogy ennek a társadalomnak a legtöbb tagja is teszi), már épp azon voltam, hogy kidobjam a kukába a meghívót, amikor egy ötlet villant a fejembe, és meggondoltam magam. Tudom, hogy ez nem sok jót árul el rólam, de eszembe jutott, hogy mennyire felbőszítené a húgomat, Di-t, ha csatlakoznék az Egyesülethez. Di dühösen a legviccesebb, és legjobban a begyöpösödött, régi dolgokhoz való ragaszkodást utálja meg a mert-az-Isten-szerelmére-angol-vagyok-és-egyetlen-külföldi-se-mondja-meg-nekem-hogy-mérjem-a-zsírt-hozzáállást. És az Egyesület pontosan ezt képviseli.

Mikor a tagságom híre napvilágot látott a sajtóban, a húgom szinte felrobbant a dühtől. Alig tudtam abbahagyni a nevetést annyira, hogy elmondjam neki, csak azért csatlakoztam, hogy bosszantsam őt. Ez még megspékelte a dühét egy kis felháborodással, ami ha lehet, még viccesebb volt. Őszintén szólva, kétlem, hogy valaha szórakoztak már ilyen jól egy postai bélyeg áráért.