Hogwarts Portaits - Roxforti festmények

Újdonság J.K. Rowlingtól:

A roxforti portrék képesek beszélni, és képről képre járni. Úgy viselkednek, ahogy megfestették őket. De az, hogy mennyire képesek kommunikálni az előttük állóval, nem a festő képességeitől függ, hanem annak a boszorkánynak vagy varázslónak az erejétől, akit ábrázol a kép.

Dumbledore portréja (Forrás)

Amikor mágikus portré készül, a boszorkány vagy varázsló művész általában bűbájt használ, hogy a kép később biztosan tudjon mozogni. A festmény képes lesz használni az alany néhány kedvenc kifejezését, és imitálni tudja a viselkedését. Ezért van az, hogy Sir Cadogan portréja az örökkévalóságig harcolni fogja hívni az embereket, le fog esni a lováról, és lobbanékonyan fog viselkedni - a szerencsétlen varázsló, aki festette, ugyanis pontosan így látta őt; a Kövér Dáma portréja pedig továbbra is imádja az ételt, az italt, és a biztonságot - azután is, hogy az élő modell meghalt.

Ennek ellenére egyikük festményével sem lehetne különösebben mély beszélgetést folytatni életükről: szó szerint és képletesen is kétdimenziósak. Csupán lenyomatai azoknak a modelleknek,, akiket a művész látott.

Roxforti igazgatók (Forrás)

Viszont vannak olyan mágikus portrék is, amelyek jelentősen több interakcióra képesek az élő világgal. Az igazgatóról vagy igazgatónőről hagyományosan a halála előtt készül egy portré. Miután a kép elkészült, a kérdéses igazgató vagy igazgatónő lakat alatt tartja, és rendszeresen meglátogatja, hogy megtanítsa hogyan kell viselkednie úgy, hogy hasonlítsanak, és átad minden olyan információt és gondolatot, amit később megoszthat utódaival.

Abba, hogy ezek a portrék mekkora tudással rendelkeznek, csupán nagyon kevés embernek van betekintése - a hivatal aktuális betöltőjének, és annak a néhány diáknak, akik felfedezik, hogy a portrék szundikálása látogatók érkezésekor nem feltétlenül valódi.