Újdonság J.K. Rowlingtól:
Harry Potter világában a szellemek átlátszó, háromdimenziós lenyomatai azon elhunyt varázslóknak, akik így akarnak tovább léteznek a halandó világban. A muglik nem jöhetnek vissza szellemekként, és a bölcsebb varázslók és boszorkányok sem döntenek így. Általában valamilyen "befejezetlen ügy" miatt nem hajlandóak továbblépni a következő dimenzióba: ez lehet félelem, bűntudat, megbánás, vagy túlzott ragaszkodás a halandó világhoz.
Mivel ez a forma az életnek csak egy gyenge változata, nagyon kevés dolgot tudnak megtapasztalni. Semmiféle fizikai tapasztalás nem marad nekik, és a tudásuk és kinézetük is megragad azon a szinten, ahol életükben voltak. Így egy réges-régi neheztelés (például, hogy valaki nincs tökéletesen lefejezve) századokon keresztül kísérteni fogja. Emiatt összességében a szellemek gyenge társaságot nyújtanak. És különösen kiábrándítóak egy bizonyos témában, ami a legtöbb embert kifejezetten érdekli: a szellemek nem tudnak kielégítő választ adni arra, milyen meghalni, mert ahelyett az élet egy szegényesebb változatát választották.
A szellemek át tudnak kelni szilárd tárgyakon anélkül, hogy magukban, vagy az adott anyagban kárt tennének, de zavart kelthetnek a vízben, a tűzben vagy a levegőben. A közvetlen közelükben leesik a hőmérséklet, és ez a hatás növekszik, ha többen gyűlnek össze egy helyen. És a jelenlétük kékké változtatja a lángokat. Ha egy szellem részben vagy teljesen áthalad egy élőlényen, az utóbbi olyan jeges érzést tapasztal, mintha jéghideg vízbe merült volna.
A boszorkányok és varázslók elég fogékonyak arra, amit a muglik paranormális jelenségeknek hívnak, és világosan látják (és hallják) a szellemeket, ott, ahol a muglik csak érzik, hogy az egy hideg vagy ijesztő kísértethely. A muglik, akik biztosan állítják, hogy szellemet láttak a) hazudnak vagy b) a varázslók kérkednek - és ezzel felháborítóan megszegik a Nemzetközi Titkossági Törvényt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése