Professor Gilderoy Lockhart - 2. rész

Újdonság J.K. Rowlingtól:

Gilderoy Lockhart (Forrás)

Születésnap: január 26.

Pálca: cseresznyefa sárkányszívizom húrral, 9 hüvelyk, enyhén rugalmas

Roxforti ház: Hollóhát

Különleges képességek: rutinos a memóriabűbájokban, kidolgozott egy hajápolási rendszert az occamy tojásának sárgájával, ami "fényes és csillogó fürtöket" ígér (a sampon valóban hatásos, de a tömeggyártáshoz túl drága és veszélyes az előállítása)

Szülők: mugli apa, boszorkány anya

Család: két mugli lánytestvér, gyermeke nincs

Hobbik: saját fotóinak dedikálása, folyamatos önreklámozás

A folytatásért kattintsatok a továbbra!

Gyerekkora

Mugli apa és boszorkány anya gyermekeként született; két nővére van, de hármuk közül egyedül Lockhart mutatott mágikus tulajdonságokat. Okos, jóképű fiúként ő volt édesanyja kedvence, és a mágikus képességek felfedezésének köszönhetően a hiúsága olyan gyorsan indult növekedésnek, mint egy különösen ártalmas gyom.


Iskola

A fiatal Lockhart Roxfortba érkezése nem egészen úgy történt, ahogy ő és az anyja számított rá. Lockhart nem igazán értékelte, hogy egy boszorkányokkal és varázslókkal teli iskolában kell lennie, ahol sokan nála kiválóbbak. (Tulajdonképpen egy olyan belépőről vizionált, mint amilyet Harry Potter tapasztalt évtizedekkel később. Elképzelte, ahogy a folyosókon sétál, miközben izgatottan suttognak a mágikus erejéről; az sosem merült fel benne, hogy minden roxforti diáknak hozzá hasonló tapasztalatai vannak, mielőtt elkezdik az iskolát.) Lockhart fejben már kiteljesedett hős és zseni volt, és kész sokként érte, mikor rájött, hogy nem ismerik a nevét, képességei nem voltak kivételesek, és senki sem volt különösebben lenyűgözve a természetesen hullámos hajától.

De ez nem jelenti azt, hogy Lochart tehetségtelen lett volna. Valójában tanárai úgy gondolták, hogy átlagon felüli mind intelligenciáját, mind képességeit tekintve, és ezekkel az adottságokkal és kemény munkával kihozhatna valamit magából, még akkor is, ha nem sikerül elérnie azokat a célokat, amelyekről osztálytársainak beszélt (Lochart bárkinek, aki meghallgatta elmondta, hogy még mielőtt végez az iskolával elő fogja állítani a bölcsek kövét, és hogy ő fogja vezetni Anglia kviddicscsapatát a Világkupán, még mielőtt megadja magát, és ő lesz Nagy-Britannia legfiatalabb mágiaügyi minisztere.)

A beosztás során a Hollóhátba került, és nagyon jó jegyeket kapott az órákon, de a természetéből adódóan elégedetlensége egyre csak nőtt. Ha nem lehetett ő az első vagy a legjobb, inkább nem is vett részt semmiben. A tehetségét arra használta, hogy leegyszerűsítse és kihúzza magát a dolgokból. Nem saját magáért tanult, hanem a figyelemért, amit ezáltal kapott. Sóvárgott a díjakért és jutalmakért. Az igazgatónál lobbizott, hogy elindulhasson az iskolai hírlevél, mert semmit sem szeretett jobban, mint a saját fényképét és nevét nyomtatásban látni. Sosem volt különösebben népszerű, mindazonáltal sikerült elérnie célját, hogy iskola szerte felismerjék az ismétlődő, figyelemfelkeltő kitörései által. Egy heti büntetőmunkát kapott, mikor mágikusan belevéste a kviddicspályába húsz láb magas betűkkel a saját nevét. Sikerült létrehoznia egy masszív, megvilágított kivetítést az arcáról, amit felküldött az égre, ezzel imitálva a sötét jegyet. Egyik évben pedig nyolcszáz valentin-napi kártyát küldött saját magának, ami akkora bagolysereggel járt a nagyteremben reggelinél, hogy ki kellett üríteni a helyiséget (túl sok toll és bogyó került a zabkásába).

Aláírása (Forrás)

Roxfort utáni karrierje

Lochart (Forrás)

Mikor Lockhart végre elhagyta a Roxfortot, a tanári kar kifejezetten megkönnyebbült. Ezután nem sokkal külföldi hőstettei egyre növekvő hírnevet hoztak neki. Sokan volt tanárai közül kezdték úgy érezni, hogy talán félreismerték őt, hiszen most nagy bátorságról tett tanúbizonyságot, ahogy különböző messzi helyeket szabadított meg az ott tanyázó veszélyes, sötét teremtményekről.

Az igazság az, hogy Lockhart végül megtalálta igazi hivatását. Sosem volt rossz varázsló, csupán lusta, és végül elhatározta, hogy tehetségét milyen irányba tereli: a memóriabűbájok felé. Azzal, hogy a bonyolult bűbáját tökéletesítette, sikerült módosítania egy tucat magasan képzett és bátor boszorkány és varázsló emlékeit, ezzel bezsebelte az elismerést az ő merész hőstetteikért; végül visszatérve Nagy-Britanniába minden egyes kaland egy új könyv alapanyagként szolgált, amelyekben elmesélte "saját" bátor tetteit gazdag, de kitalált részletekkel tűzdelve.

Az iskola elhagyása után egy évtizeddel Lochart már bestseller író volt az önéletrajzi könyveivel és világhíres a sötét varázslaktok kivédésében. Megkapta a Merlin-díjat, tiszteletbeli tagja lett a Feketemágia-ellenes Ligának, és - mivel fantasztikus kinézetét nem rontotta el a sok élet-halál harc, amelyet foggal-körömmel vívott vérfarkasokkal, bansheekkel és hasonlókkal - megnyerte a Szombati Boszorkány Legbűbájosabb Mosoly Díját egymás után öt alkalommal.

Visszatérés a Roxfortba

A tanárok egy része teljesen össze volt zavarodva, mikor Albus Dumbledore úgy döntött, visszahívja Lockhartot a Roxfortba és felkéri sötét varázslatok kivédése tanárnak. Ekkor már szinte lehetetlen volt bárkit is meggyőzni, hogy vállalja el a munkát (a pletyka, miszerint az állást megátkozták, elterjedt a Roxforton kívül és belül is), és sok tanár abszolút ellenszenves emberként emlékezett Lockhartra, bármilyen eredményeket is ért el később.

De Albus Dumbledore terve bevált. Ugyanis ő ismert két olyan varázslót is, akiknek a hőstetteivel Lockhart hencegett, és ő volt az egyetlen ember, aki tudta, mit művelt a varázsló. Dumbledore meg volt győződve róla, hogy Lockhartnak csupán arra van szüksége, hogy visszakerüljön az iskolába, és ezzel majd leleplezi magát, mint csaló és sarlatán. McGalagony professzor, aki sosem szerette Lockhartot, megkérdezte Dumbledoret, hogy mit gondol, mit fog tanítani a diákoknak ez a hiú, hírességre éhező ember. Dumbledore így válaszolt: "sok mindent lehet tanulni még egy rossz tanártól is: hogy mit ne csináljunk, vagy hogy ne csináljuk".

Lockhart eleinte nem lelkesedett a visszatérés miatt, hiszen a lopott dicsőségnek köszönhetően karrierje felszálló ágban volt, de Dumbledore Harry Potter nevével meggyőzte a hírnévre szomjazó varázslót (ezt a trükköt ismételte meg Dumbledore négy évvel később is, mikor egy másik tanárt kellett meggyőznie, hogy visszatérjen az iskolába). Mikor finoman elhitette neki, hogy Harry Potter tanítása feltenné az i-re a pontot hírnevét illetően, Lockhart többé nem tudott ellenállni az ajánlatnak.

A memóriabűbáj után (Forrás)

Mire megérkezett az iskolába, Lockhart mágikus képességei (amelyek valamikor eléggé jók voltak) berozsdásodtak, szinte helyrehozhatatlannak bizonyultak. Az egyetlen bűbáj, amire valóban képes volt, az a memóriabűbáj volt, hiszen évekig számtalanszor használta. Az órái hamarosan egy viccé váltak, ahogy lassan kiderült, hogy teljesen alkalmatlan azokra a dolgokra, amelyekben könyvei szerint kiválónak kellett volna lennie.

A baleset, amely során Lochart elvesztette a józan eszét, a tanév végén történt, amikor eltalálta egy visszafelé elsülő memóriabűbáj, és kitörölte az emlékeit. Azóta a Szent Mungo Varázsnyavalya- és Ragálykúráló Ispotályban a Janus Cooka Kórterem lakója.

A folytatást (ami egy korábbi fejezetben jelent meg), itt találjátok.