2014. július 10., csütörtök

Hogwarts Express - Roxfort Expressz

Forrás
Történelmi feljegyzések, fametszetek, és rézkarcok bizonyítják, hogy régen a Roxfort tanulói rengeteg különböző módon közelítették meg az iskolát. Néhányan seprűn érkeztek (ami nehéz lehetett a ládáikat és háziállataikat cipelve); mások elvarázsolt szekérrel, később kocsival mentek; néhányan pedig hoppanáltak (ami gyakran katasztrofális következményekkel járt, mivel a kastély és környéke mindig is körül volt véve hoppanálásgátló bűbájokkal); megint mások különböző mágikus lényeken lovagolva jutottak el az iskolába.

Annak ellenére, hogy a különböző utazási módok rengeteg balesetet idéztek elő, arról nem is beszélve, hogy a muglik minden évben észlelték a levegőben utazó varázslókat, továbbra is a szülők feladata volt, hogy elvigyék a gyerekeket az iskolába; egészen 1692-ig, amikor hatályba lépett a Nemzetközi Titkossági Törvény. Ekkor fontos és sürgős üggyé vált, hogy minél diszkrétebben oldják meg a brit varázslógyerekek utazását a Skót Felföldre.

Ezért zsupszkulcsokat helyeztek el Britannia különböző részein. De a szervezés már a kezdetektől problémát okozott. A diákok egyharmadának sosem sikerült eljutni az iskolába, mivel lekésték a zsupszkulcsot, vagy nem sikerült megtalálniuk a feltűnés nélküli elvarázsolt tárgyakat, amelyek a Roxfortba repítették volna őket. És ott volt még az a szerencsétlen tény, miszerint sok gyerek (még a mai nap is) zsupszkulcs-beteg, így a gyengélkedő a tanév első napjain mindig zsúfolásig telt hisztérikus és émelygő diákokkal.

Habár nyilvánvalóvá vált, hogy a zsupszkulcs nem a legideálisabb megoldás az iskola megközelítésére, a Mágiaügyi Minisztérium nem talált elfogadható alternatívát. A szabálytalan utazásra való visszatérés lehetetlen volt, és a biztonságosabb útvonalak bevezetése (pl. egy kanadalló, ahol hivatalosan lehet használni a hopp-port) ellenállásba ütközött az igazgatók részéről, akik nem akartak rést a kastély biztonságán.

A merész és vitás megoldást erre a bonyolult problémára végül az egyik miniszter, Ottaline Gambol javasolta, aki érdeklődéssel figyelte a mugli találmányokat, és meglátta a potenciált a vonatokban. Az sosem derült ki, hogy végül a Roxfort Expressz honnan jött, habár az tény, hogy a Mágiaügyi Minisztériumban titkos feljegyzések találhatók egy óriási műveletről, amely 67 memóriabűbájt és a valaha volt legnagyobb leplező bűbájt foglalja magában. A következő reggelen, ez után az állítólagos bűncselekmény után egy vörös, csillogó gőzmozdony várta Roxmorts lakosait (akik addig arról sem tudtak, hogy a falunak van vasútállomása); eközben több kábult crewe-i mugli vasutas azzal a kényelmetlen érzéssel töltötte a következő évét, hogy elveszített valami fontosat.

A Roxfort Expressz több különböző mágikus módosításon ment keresztül, mielőtt a Minisztérium engedélyezte a használatát. Sok aranyvérű család botránkozott meg azon, hogy gyermeke mugli közlekedési eszközt használjon, de amikor a Minisztérium elrendelte, hogy vagy ezzel közelítik meg az iskolát, vagy sehogy, az ellenkezés gyorsan elcsitult.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése