Professor McGonagall - McGalagony professzor 1. rész

Minerva McGalagony a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola igazgatóhelyettese, a Griffendél-ház házvezetője, és ő tanítja az átváltoztatástant. Magas, szigorúnak látszó boszorkány, aki a fekete haját általában szoros kontyba fogja össze, és csak kevés diák merészel ujjat húzni vele; tiszteletet parancsoló alak, aki gyorsan kiszúrja a bajt. McGalagony professzor emellett képes átváltozni cirmos macskává; a megkülönböztető jele a szeme körül lévő, szemüvegkeretre hasonlító karikák.

Újdonság J. K. Rowlingtól:

Gyermekkor

Minerva McGalagony első és egyetlen lánya egy skót presbiteriánus lelkésznek és egy roxfortban tanult boszorkánynak. A Skót Felföldön nőtt fel a XX. század elején és csak fokozatosan fedezte fel, hogy volt valami különös saját képességeiben és szülei házasságában.

Minerva apját, Robert McGalagonyt rabul ejtette a falujában élő határozott és élénk természetű Isobel Ross. A szomszédokhoz hasonlóan Robert is úgy tudta, Isobel egy kiválasztott lányok számára működő bentlakásos iskolába jár Angliában. De tulajdonképpen amikor Isobel hónapokra eltűnt a faluból, a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Iskolába ment.

Isobel attól félt, hogy szülei (egy varázsló és egy boszorkány) rossz szemmel fogják nézni a fiatal muglival való kapcsolatát, ezért inkább titokban tartotta azt. Tizennyolc éves korára beleszeretett Robertbe, de sajnos nem volt bátorsága elmondani neki, hogy mi is ő.

Végül, szüleik nagy bosszúságára, a pár megszökött. Elidegenedve a szüleiktől, Isobel nem tudja rávenni magát, hogy a nászútjukon elújságolja elbűvölő új férjének, hogy bűbájtanon ő lett az évfolyamelső, és a roxforti kviddiccsapat kapitánya volt. Isobel és Robert beköltöztek a Caitness külvárosában található parókiára (a lelkész házába), és a gyönyörű Isobel sokak meglepetésére megmutatta, hogy lehet a legtöbbet kihozni a lelkész kicsiny fizetéséből.

A fiatal pár első gyermekének, Minervának a megszületése örömmel, de ugyanakkor bonyodalmakkal is járt. Isobel, aki ekkor már nagyon hiányolta a családját, és az egész mágikus világot, aminek búcsút mondott szerelme miatt, ragaszkodott hozzá, hogy az újszülött gyermeket a saját nagyanyjáról nevezzék el, aki egy roppantul tehetséges boszorkány volt.  A szokatlan név hallatán sokan ráncolták a szemöldöküket, és a tisztelendő Robert McGalagony sem tudta igazán elmagyarázni, miért is választotta ezt a nevet felesége. Emellett nagyon megviselték felesége hangulatingadozásai, de a barátai biztosították róla, hogy a nők gyakran érzékenyek szülés után, és hogy Isobel nemsokára újra önmaga lesz.

Isobel azonban egyre zárkózottabb lett, gyakran napokig csak és kizárólag Minervával foglalkozott. Isobel később elmondta lányának, hogy kicsi, de félreérhetetlen jeleit mutatta a mágiának már rögtön születése után. Magas polcokon lévő játékok tűntek el, és kerültek a kiságyba, a család macskája rögtön megjelent a baba kérésére még mielőtt beszélni tudott volna, és az apja skót dudája néha magától játszott, mire a kis Minerva kuncogni kezdett.

Isobel büszkeség és félelem között őrlődött. Tudta, hogy be kell vallania mindent Robertnek, mielőtt valami olyasminek a tanúja lesz, ami felkelti a figyelmét. Végül, Robert türelmes kérdezősködésének eredményeként Isobel könnyekben tört ki, előszedte a pálcáját az ágy alatt tárolt lezárt dobozból, és megmutatta, micsoda.

Habár Minerva túl fiatal volt, hogy emlékezhessen arra az éjszakára, keserű utóhatása megértette vele, milyen komplikált a mugli világban felnőni annak, aki rendelkezik mágiával. Bár Robert McGalagony miután megtudta, hogy felesége boszorkány, ugyanúgy szerette őt, mint azelőtt, de maga a hír, illetve a tény, hogy felesége ennyi éven keresztül titkolta ezt, alaposan sokkolta. Hovatovább, ő, aki büszke volt arra, hogy milyen egyenes és őszinte ember, most egy olyan világ tagja lett, ami tele volt titkokkal - olyan titkokkal, amik elég messze álltak a természetétől. Isobel zokogva magyarázta el neki, hogy őt (és lányát) köti a Nemzetközi Titkossági Törvény, és meg kell őrizniük a titkot maguk között, különben felelősségre vonja őket a Mágiaügyi Minisztérium. Robert szintén elcsüggedt a gondolatra, hogy a helyiek - akik merev, hagyományőrző emberek voltak - hogyan éreznének, ha megtudnák, a lelkész felesége boszorkány.

A szeretet megmaradt, de a bizalom megtört Minerva szülei között, akit okos és figyelmes gyerek lévén nagyon elszomorított ez a dolog. Két további gyermeke született még a párnak: mindketten fiúk voltak, és a kellő időben megmutatkoztak rajtuk a mágia jelei. Minerva segített anyjának elmagyarázni Malcolmnak és ifjabb Robertnek, hogy nem szabad fitogtatni mágikus képességeiket, és segített elrejteni apjuk elől a baleseteket és a zavart, amit mágiájuk okozott.

Minerva nagyon közel állt mugli apjához, akihez vérmérsékletében sokkal jobban hasonlított, mint anyjához. Fájdalmasan figyelte, hogy apja mennyit küzdött a család különleges helyzetével. De azt is érzékelte, hogy mennyi erőfeszítésébe került anyjának, hogy beilleszkedjen a kizárólag muglik lakta faluba, és hogy mennyire hiányolta a szabadságot amit a saját közösségében érezhetett volna, illetve amit nem elhanyagolható képességeinek gyakorlása adott volna neki. Minerva sosem felejtette el, mennyire sírt édesanyja, mikor a lány megkapta első levelét a Roxfortból a tizenegyedik születésnapján; tudta, hogy Isobel nem csak büszkeségében zokogott, de irigyelte is őt.

Iskolai karrierje

Minerva McGalagonyak - ahogy az gyakran előfordul olyan fiatal boszorkányok és varázslók körében, akik a mágikus hovatartozásuk miatt küszködő családokban nőttek fel - a Roxfortban eltöltött idő örömteli szabadságot és enyhülést jelentett.

Minerva már az első estéjén nagy figyelmet kapott, mivel Hatstall lett. Öt és fél perc után, mialatt a Teszlek Süveg azon vacillált, hogy a Hollohátba vagy a Griffendélbe ossza be, végül az utóbbi házba került. (Később, ezek a történések finom viccelődés alapját adták Minerva és Filius Flitwick között, akinél szintén e két ház között gondolkodott a Süveg, de őt végül a Hollóhátba osztotta be. A két házvezetőt lenyűgözte a tudat, hogy ha a körülmények mások lettek volna, akár egymás helyén is állhatnának.)

Minerva gyorsan az egyik legkiemelkedőbb diákká vált, kiemelt tehetséggel az átváltoztatástan iránt. Ahogy egyre előbbre haladt tanulmányaiban, megmutatkozott, hogy valószínűleg örökölte anya tehetségét és apja merev erkölcsösségét. Az iskolában találkozott Pomona Bimbával, (aki később a Hugrabug házvezetője lett), és nagyszerű kapcsolatot alakítottak ki, ami a későbbiekben is fennmaradt.

Mire befejezte a Roxfortot, lenyűgöző eredményeket ért el: kiválóan teljesített az RBF-en, és a RAVASZ-on, prefektus volt és évfolyamelső, és a Transfiguration Today A Legígéretesebb Újonc díjának nyertese. Inspiráló átváltoztatástan professzora, Albus Dumbledore irányítása alatt kitanulta az animágiát; az állati formája (cirmos macska, kör alakú, szemüvegre emlékeztető jelekkel a szeme körül) a szabályoknak megfelelően be lett jegyezve a Mágiaügyi Minisztérium Animágus Jegyzékébe. Anyához hasonlóan tehetséges kviddicsjátékos volt, de az utolsó évében egy csúnya esés következtében (egy, a mindent eldöntő Griffendél - Mardekár meccsen történt szabálysértés miatt) agyrázkódást szenvedett, és néhány bordája is eltört; ennek köszönhető az egész életén át tartó vágya, hogy a Mardekárt legyőzzék a kviddicspályán. Habár felhagyott a kviddiccsel mikor elhagyta a  Roxfrotot, a vele született versenyszellemének köszönhetően később is rajta tartotta szemét háza csapatán és tehetséges kviddicsjátékosain.

Korai szívfájdalma

Miután végzett a Roxfortban, Minerva visszatért a parókiára, hogy szüleivel töltsön egy utolsó nyarat, mielőtt felutazik Londoba, ahol állást ajánlottak neki a Mágiaügyi Minisztérium Nemzetközi Varázsjogi Hivatalában. Ezek a hónapok bizonyultak a legnehezebbnek Minerva életében, mivel - alig tizennyolc évesen, bebizonyítva, hogy tényleg anyja lánya - beleszeretett egy mugli fiúba.

Ez volt az első és egyetlen eset, hogy Minerva McGalagony elmondhatta magáról, elvesztette a fejét. Dougal McGregor jóképű, okos és vicces fiú volt, és egy helyi farmer fia. Habár nem volt olyan gyönyörű mint Isobel, Minerva is elég okos és szellemes volt. Dougal és Minerva hasonló humorérzékkel rendelkezett, szenvedélyesen tudtak vitázni, és kölcsönösen tisztelték egymást. Mielőtt bármelyikük felocsúdhatott volna, Dougal térdre ereszkedett a barázdált földön, és megkérte a lány kezét - Minerva pedig igent mondott.

Minerva hazament, azzal a szándékkal, hogy elmondja szüleinek, eljegyezték, de képtelen volt beszélni róla. Egész éjszaka ébren feküdt, és a jövőn gondolkodott. Dougal nem tudta, hogy igazából micsoda ő, pontosan úgy, ahogy Minerva apja sem tudott Isobel igazi természetéről, mielőtt összeházasodtak. És Minerva tudta, milyen házasság vár rá, ha hozzámegy Dougalhoz. Az ambíciói végét jelentette volna; el kellett volna zárnia a varázspálcáját, és arra tanítani a gyerekeit, hogy hazudjanak, talán még a saját apjuknak is. Nem hitegette magát azzal, hogy Dougal McGregor elmenne vele Londbonba, míg ő minden nap a Minisztériumban dolgozik. A fiú örökölni fogja apja farmját.

Másnap kora reggel kiosont a házból, és elmondta Dougalnak, hogy meggondolta magát, és nem mehet hozzá feleségül. Tudván, hogy ha megsérti a Nemzetközi Titkossági Törvényt, akkor elveszítheti a munkáját a minisztériumban - ami miatt épp most mondott le a fiúról - nem adhatott neki megfelelő okot, miért gondolta meg magát. Lesújtva hagyta ott a fiút, és három nappal később elutazott Londonba.

Folytatása következik! :)