Professor McGonagall - McGalagony professzor 2.rész

Minisztériumi karrierje

A Mágiaügyi Minisztériummal szembeni érzéseit beárnyékolta a korábban elszenvedett érzelmi válság, és Minerva McGalagony nem élvezte túlságosan az új lak- és munkahelyét. Néhány munkatársa megrögzött mugli-ellenes volt, de ő emiatt csak még jobban szerette mugli apját és nem múlt el a szerelme Dougal McGregor iránt sem. Hatékony és tehetséges munkatárs volt és főnöke, Elphinstone Urquart is szerette őt, mégis boldogtalan volt Londonban, és hiányzott neki Skócia. Végül, két, a minisztériumban töltött év után, felajánlottak neki egy tekintélyes pozíciót, amit azonban visszautasított. Inkább elküldött egy baglyot a Roxfortba, abban a reményben, hátha megüresedett ott egy tanári állás. A bagoly néhány óra alatt visszatért és Albus Dumbledore állás ajánlott neki az átváltoztatástan területén.


Barátsága Albus Dumbledore-ral

Az iskola örömmel fogadta a visszatérő Minerva McGalagonyt. Minerva rögtön belevetette magát a munkába, ahol szigorú, de inspiráló tanárnak bizonyult. Dougal McGregortól kapott leveleit egy lezárt dobozban tartotta az ágya alatt, ami (ahogy magának bizonygatta) jobb volt, mint ha a pálcáját kellett volna elzárnia. De kétségtelenül sokként érte, mikor Isobel a tudomására hozta (egy a helyi hírekről szóló levél közepén) hogy Dougal elvette egy másik farmer lányát.

Aznap késő este Albus Dumbledore talált rá a könnyeivel küszködő Minervára a saját tantermében, és ő elmesélte az egész történetet. Albus Dumbledore megvigasztalta, és különböző bölcsességekkel is ellátta, és beszélt Minervának a saját családjáról - olyan történeket mondott el, amiket Minerva addig nem ismert. Azon az éjszakán két rendkívül zárkózott és magának való ember a bizalmába fogadta egymást, és ez alapot biztosított későbbi barátságukhoz.

Házassága

A roxfortban töltött korai évei alatt továbbra is megmaradt Minerva barátsága volt főnökével, Elphinstone Urquarttal. A férfi meglátogatta őt, mikor Skóciában vakációzott, és Minerva nagy meglepetésére megkérte a kezét Madam Puddifoot kávézójában. Mivel Minerva még mindig szerelmes volt Dougal McGregorba, visszautasította a házassági ajánlatot.

Elphinstone sosem szűnt meg szeretni őt, és többször megkérte a későbbiekben is a kezét, de Minerva mindig nemet mondott. Végül Dougal McGregor halála, habár traumaként érte Minervát, fel is szabadította. Röviddel azután, hogy Voldemortot először legyőzték, az akkor már ősz hajú Elphinstone egy nyári, roxforti séta alkalmával újra megkérte a kezét. Ez alkalommal Minerva elfogadta a lánykérést. A nyugdíjas Elphinstone magán kívül volt az örömtől, és vásárolt kettejüknek egy kis házat Roxmortsban, ahonnan Minerva könnyen elérhette munkahelyét.

Mivel a diákok mindig is "McGalagony professzornak" ismerték, és mivel részben feminista volt, Minerva kijelentette, hogy a házasság után is meg akarja tartani a nevét. A hagyományőrzők erre az orruk húzták, nem értették, miért utasította vissza az aranyvérű nevet, és miért akarta megtartani inkább mugli apja vezetéknevét.

A házasságuk (sorsszerűen rövid, de) kifejezetten boldog volt. Habár saját gyermekük nem született, Minerva unokaöccsei és unokahúgai (két öccse, Malcolm és Robert gyerekei) gyakori látogatók voltak. Ez egy felettébb örömteli időszak volt Minerva életében.

Három évvel esküvőjük után Elphinstone balesetet szenvedett, és belehalt egy mérges csápfű által elszenvedett harapásba; ez a sajnálatos esemény mély szomorúságra adott okot mindazoknak, akik ismerték a párt. Minerva nem bírt Elphinstone nélkül a kis házban maradni, ezért a temetés után összepakolta holmiját, és visszatért roxforti gyéren berendezett, kőpadlós szobájába, amely az első emeleti dolgozószobájában található ajtó mögött bújt meg. Mindig nagyon bátor és magányos ember lévén az összes energiáját a munkájának szentelte, és csak néhány ember - például Albus Dumbledore - tudta, mennyit is szenvedett.


J. K. Rowling gondolatai:

Minervát a háború és a bölcsesség római istennőjeként tisztelték. William McGalagony (McGonagall) pedig a valaha élt legrosszabb brit költő volt. Valamiért ellenállhatatlan vonzást éreztem a neve, és az iránt, hogy egy ilyen briliáns nő távoli rokona lehet ennek a bolond költőnek.

Itt egy rövid példa, ami betekintést adhat a költő akaratlanul komikus műveibe. A következő néhány sor egy olyan vers része, amelynek célja, hogy megemlékezzen egy Victoria-i vonatbalesetről:

Beautiful Railway Bridge of the Silv'ry Tay!
Alas! I am very sorry to say
That ninety lives have been taken away
On the last Sabbath day of 1879,
Which will be remember'd for a very long time.

(Ne haragudjatok, de ezt képtelen vagyok lefordítani. Ha valaki vállalkozna rá, küldje el nyugodtan, és kiteszem a fordítást a nevével együtt természetesen :))