Pure-Blood - Aranyvérűek

Újdonság J. K. Rowlingtól:

Az aranyvérű kifejezést olyan személyekre vagy családokra használják, akikben nincs mugli (varázstalan) vér. A fogalmat általában a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola négy alapítójának egyikéhez, Mardekár Malazárhoz kötik, akinek az idegenkedése olyan diákok oktatásától, akiknek mugli szüleik voltak, viszályt eredményezett közte és a három másik alapító között, és végül el is hagyta az iskolát.

Akkoriban Mardekár diszkriminációját szokatlannak és megfontolatlannak találta a legtöbb boszorkány és varázsló. A korabeli irodalomban azt javasolták, hogy a varázsközösség ne csupán elfogadja a mulgi születésűeket, hanem tekintsenek ajándékként rájuk. Sőt, odáig mentek, hogy a szeretetteljes Magbobs nevet adták nekik (az eredetét sokan vitatják, de a legvalószínűbb, hogy arra akartak utalni vele, hogy a varázslat [magic] felbukkan [bob up] a semmiből).

A mágikus közvélemény a Nemzetközi Titkossági Törvény 1692-es bevezetése után gyökeres változáson ment keresztül, amikor is a varázsközösség önkéntesen bujkálni kezdett az őket üldöző muglik elől. Ez nagy traumát okozott a varázslóknak és boszorkányoknak, és a muglikkal való házasságok száma az addig ismert legalacsonyabbra csökkent, mert féltek, hogy a házasság elkerülhetetlenül a titkuk felfedéséhez vezetne, amivel viszont komolyan megszegnék a varázslótörvényt.*

A folytatásért kattintsatok a továbbra!

A bizonytalanság, félelem és harag, amit ez a helyzet kiváltott, elősegítette, hogy az aranyvér-hívők száma növekedjen. Ahogy az lenni szokott, azok, akik egyetértettek az aranyvér felsőbbrendűségével, ők szálltak szembe a legerélyesebben a Titkossági Törvénnyel, és nyílt háborút akartak vívni a muglik ellen. Egyre több varázsló hangoztatta, hogy a muglikkal való házasság nem csupán törvényszegés, hanem egyenesen szégyenletes, természetellenes tett, ami a varázslóvér beszennyezéséhez vezet.**

Mivel a varázslók és muglik közötti házasság évszázadokig gyakorta előfordult, valószínűtlen volt, hogy azok, akik aranyvérűnek mondták magukat, több varázsló őssel rendelkezzek, mint azok, akik nem hangoztatták ugyanezt magukról. Ha valaki aranyvérűnek hívta magát, az sokkal inkább politikai vagy szociális állásfoglást jelentett (nem fogok muglival házasodni, és a mugli / varázsló házasságot elítélendőnek tartom), mint biológiai tényt.

A tizennyolcadik század elején a családfán kívül az ekkor kiadott különböző bizonytalan dokumentumok, és Mardekár Malazár saját írásai voltak hivatottak bizonyítani az aranyvérűséget. A leggyakoribb jelek: három éves kor előtti mágikus képességek megmutatkozása, korai (hét éves kor alatti) bátor seprűlovaglás, a disznókkal, és a gondozóikkal szembeni ellenérzés vagy utálat (a disznót különösen varázstalan állatnak tartották, amit rendszerint nehéz elvarázsolni), a gyakori gyerekkori betegségeknek való ellenállás, kiemelkedő fizikai aktivitás és mugliktól való idegenkedés már babakorban, ami általában félelmet vagy undort váltott ki, ha muglik közelében tartózkodtak.

Később a Misztériumügyi Főosztály több tanulmányt is kiadott, amik bebizonyították, hogy ezek az aranyvérű származást bizonyító mondvacsinált jelek teljesen alaptalanok. Mindazonáltal sok aranyvérű  továbbra is ezen jelekkel próbálta bizonyítani, hogy neki bizony magas helye van a varázslóközösségben.

Az 1930-as évek elején Nagy-Britanniában megjelent egy ismeretlen szerző tollából*** az "Aranyvérű Jegyzék" című lista a 28 igazi aranyvérű család nevével, hogy "segítsen ezen családoknak fenntartani vérvonaluk tisztaságát". Az úgynevezett "Szent 28" a következő családokat foglalja magába:

Abbott

Avery

Black

Bulstrode

Burke

Carrow

Crouch

Fawley

Flint

Gaunt

Greengrass

Lestrange

Longbottom

Macmillan

Malfoy

Nott

Ollivander

Parkinson

Prewett

Rosier

Rowle

Selwyn

Shacklebolt

Shafiq

Slughorn [Lumpsluck]

Travers

Weasley

Yaxley

Néhány család kinyilvánította sajnálatát, amiért felkerültek a listára, és elmondták, hogy őseik között biztosan vannak muglik, és ők ezt egyáltalán nem szégyenlik. A leghangosabb méltatlankodó a népes Weasley család volt, akik annak ellenére, hogy szinte minden nagy varázslócsaláddal kapcsolatban álltak, büszkék voltak azokra az ősi kötelékekre, amelyek számtalan érdekes muglihoz fűzték őket. Az ellenkezésük eredményeképp a többi család megvetette és vérárulónak nyilvánította őket. Eközben sokkal több család amiatt méltatlankodott, hogy miért nincs rajta a listán.

*A következő évszázadok alatt a kevert házasságok száma újra növekedni kezdett, és mára elért egy egészséges szintet, ennek ellenére nem volt szükség a rejtett mágikus közösség széleskörű felfedésére. Mordicus Egg professzor, a Mondénok filozófiája: miért részesítik előnyben a muglik a tudatlanságot szerzője rámutatott, hogy a szerelmes muglik általában nem árulják el férjüket vagy feleségüket, és azok, akiknél véget ér a szerelem, gúnyolódás tárgyai lesznek, ha kijelentik, hogy elidegenült partnerük boszorkány vagy varázsló volt.

**Igazából pont az ellenkezője az igaz. Ahol a családok rendszerint csak egy kis csoporton belül házasodnak, mentális és fizikai gyengeség és betegségek ütik fel a fejüket. 

***A széles körben elterjedt nézet szerint ez a személy Cantankerus Nott volt.