The Malfoy Family - A Malfoy család

Újdonság J. K. Rowlingtól:

A Malfoy név egy régi francia szó, ami lefordítva "rossz sorsot" jelent. Sok más angol varázslócsalád őseihez hasonlóan, a varázsló Armand Malfoy a norvég sereg tagjaként érkezett Nagy-Britanniába, Williammel, a hódiótóval. Kilépve a névtelenségből, kétes (és majdnem teljesen biztos, hogy varázslatos) szolgálatokat tett I. William királynak; ezért Malfoy egy kiváló, a helyi földbirtokosoktól lefoglalt földdarabot kapott Wiltshireben, ahol a következő tíz évszázadban a leszármazottai éltek.

A folytatásért kattintsatok a továbbra!

A ravasz ősük sok olyan tulajdonságot birtokolt, amelyek a mai napig megkülönböztetik a Malfoy családot a többitől. A Malfoyoknak mindig megvolt a hírnevük; a vezetéknévről mindenkinek ugyanaz jut eszébe: egy minden hájjal megkent család, akik mindenhol csak a hatalmat és a gazdagságot keresik. Annak ellenére, hogy hírhedten az aranyvérű értékeket tisztelik, és kétségtelenül őszintén hisznek abban, hogy a varázslók a muglik felett állnak, sosem átallták behízelegni magukat a mágiamentes közösségnek, mikor szükségük volt rá. Mivel ők az egyik leggazdagabb varázslócsalád Nagy-Britanniában, sokáig azt beszélték róluk (bár bizonyítani sosem tudták), hogy mugli vagyonnal is rendelkeznek. Több száz éven keresztül sikerült növelniük a földterületüket a környező mugli terültetek hozzácsatolásával, és ennek következtében rengetek mugli kincs és műtárgy került az egyre növekvő gyűjteményükbe.

Történelmi szempontból a Malfoy családnak sikerült egy éles vonalat húznia a szegény és a tehetős, önálló muglik közé. 1962-ig, a Nemzetköz Titkossági Törvény hatályba helyezéséig, a Malfoy család aktív tagja volt az előkelő származású mulgik társaságának, és azt beszélik, a törvény elleni heves tiltakozásuk egyik oka az volt, hogy a szociális életük ezen területéről vissza kellett vonulniuk. Habár a következő generációk ingerülten tagadták ezt, rengeteg bizonyíték van rá, hogy az első Lucius Malfoy I. Elizabeth királynő egyik (sikertelen) kérője volt, és néhány történész varázsló állítja, hogy a királynő ezt követő, házassággal szembeni ellenállása egy rontásnak köszönhető, amit Malfoy küldött rá.

Az önfenntartó ösztönük miatt, ami megjelent legtöbb cselekedetükben az évszázadok során, a Titkossági Törvény életbe lépését követően, a Malfoyok már nem barátkoztak muglikkal, lehettek bármilyen előkelőek, mert elfogadták, hogy a további ellenkezés csak eltávolítaná őket az újonnan létrehozott Mágiaügyi Minisztériumtól. A hirtelen pálfordulás után ők lettek a leghangosabb támogatói a Törvénynek, és mindenki, aki eleinte a törvény ellen küzdött, most már egyértelműen tagadta, hogy valaha felszólalt volna a muglik érdekében.

Az anyagi helyzetük tekintélyes befolyást (és emiatt mások részéről neheztelést) biztosított a családnak a Minisztériumban generációkon keresztül, bár egyik Malfoy sem törekedett a mágiaügyi miniszteri pozícióra. Gyakran mondják a Malfoy családra, hogy "habár sosem fogod őket ott találni a tett helyszínén, de lehet, hogy a bűnös pálca tele lesz az ujjlenyomatukkal". Mivel tehetősek, és anyagilag függetlenek, sosem volt szükségük arra, hogy dolgozzanak a megélhetésükért - általában előnyben részesítik a háttérben irányító pozíciókat: örülnek, ha valaki elvégzi a munkát, és nekik még csak felelősséget sem kell vállalniuk semmiért. Sok jelöltjüket segítették anyagilag a választási kampányok során, ami (azt mondják) néha magába foglalta azt is, hogy fizettek azért, hogy valaki megátkozza politikai ellenfelüket.

Mindazon muglik, akik nem tudtak ékköveket vagy befolyást ajánlani nekik, és a legtöbb varázsló iránt érzett őszinte lenézés vezette őket az aranyvér-mániához, ami a huszadik században évekig a korlátlan hatalmuk legvalószínűbb forrásának tűnt. A Titkossági Törvény bevezetése után egyetlen Malfoy sem házasodott össze muglival, vagy mugli születésűvel. De sikerült kikerülniük azt, hogy csak egy kis aranyvérű csoporton belül házasodjanak, és ez az egészségük rovására menjen - nem úgy mint néhány fanatikus család, mint a Gauntok és a Lestrangek -, ezért sok félvérű is feltűnik a Malfoy családfán.

Jelentős Malfoyok az elmúlt generációkból: a tizennegyedik századi Nicholas Malfoy, aki azt hitte, a pestisnek álcázva el kellene tüntetni jónéhány idegesítő mugli lakost, de végül sikerült elmenekülnie a Varázslótanács büntetése elől; Septimus Malfoy, aki akkora befolyással bírt a minisztériumban a tizennyolcadik században, hogy sokan azt állították, hogy az akkori Mágiaügyi Miniszter, Unctuous Osbert csupán az ő bábja; és Abraxas Malfoy, akiről sokan gondolják, hogy részese volt azoknak a ködös eseményeknek 1968-ban, amelyek következtében az első mugli születésű miniszter (Nobby Leach) idejekorán elhagyta a posztját (de sosem találtak kézzel fogható bizonyítékot Malfoy ellen).

Abraxas fia, Lucius köztudomásúan Voldemort nagyúr egyik halálfalója volt, habár sikeresen elkerülte a börtönt, mindkét alkalommal, mikor Voldemort nagyúr megkísérelte átvenni a hatalmat. Első alkalommal kijelentette, hogy az Imperius átok hatása alatt cselekedett (habár sokan mondják, hogy magas miniszteri szintekről kapott segítséget, ezért nem került börtönbe); a második alkalommal pedig bizonyítékot szolgáltatott a többi halálfalóval szemben, és segédkezett több bujkáló halálfaló előkerítésében és elfogásában.